1-8. A romantikus dalköltészet egyik csúcsával kezdjük mai műsorunkat Schumann és Chopin születésének bicentenáriumán. 1840, „a dalok éve” szinte egyszerre hozta napvilágra a dalszerző Schumann legnagyobb remekeit: szám szerint 138 dalt, köztük olyan ciklusokkal, mint a Mirtuszok, A költő szerelme és a hamarosan felcsendülő Asszonyszerelem, asszonysors. A bámulatos invencióra persze csak részben ad magyarázatot Schumann alkotói pszichológiájának azon sajátossága, hogy egy-egy műfajban való elmerülését rögvest remekművek egész koszorúja dokumentálja. A koszorú jelen esetben jóval kevésbé képletes kifejezés, mint az általában lenni szokott: a Mirtuszokat a komponista mátkája, Clara Wieck számára szánta ajándékul évek óta halogatott esküvőjükre. Az asszonyszerelem, asszonysors pedig még kézfogói ajándéknál is messze többre vállalkozik: valóságos utazás ez a női lélek legmélyebb rejtekeiben. A formai értelemben is ciklusnak mondható dalfüzért, „dalnovellát” Schumann egy Chamisso nevű verselő költeményeire alkotta meg. A versek az első szerelmi álmodozásoktól és kétségektől kísérik végig a képzeletbeli nőt az asszonyi sors útján: a gyűrűváltáson és a gyermek születésén át a megözvegyülésig. Schumann az utolsó dal utójátékába már a messze tűnt boldogság emlékképeként csalogatja vissza a kezdő dal sarabande-témáját. Bernarda Finket Roger Vignoles kíséri.
9-12. A 30 esztendős Schumann dalciklusa után következzék most egy kamaradarab a 19 éves Chopin műhelyéből. Annál inkább meglepő, hogy ez az Elsnernél folytatott zeneszerzési tanulmányok nyugtázására született vizsgadarab mennyire karakteres elővételezése a 18 évvel későbbi g-moll csellószonátának . A varsói zeneiskola büszkesége ezúttal nem abban az értelemben romantikus, mint azt zongoraműveitől megszokhattuk: briliáns, látványos zongoratechnikáját csendre intve a témaváltozatok sokszor rapszodikus-patetikus, máskor elegánsan humorizáló, kirobbanóan fantáziadús kezelésével szerez elismerést mestere – és rajongói szemében. Az opus 8-as g-moll trió előadói: Szabó Péter, Takács Nagy Gábor és Várjon Dénes.
