Húsvét örök misztériumát ma egy XIV. századi kéziratban fennmaradt középkori zenés liturgia alapján énekli meg a Clemencic Consort. A lelki megújulás korszaka, a devotio moderna a liturgiában és az egyházzenében is újfajta megközelítésmódot igényelt. A szent iratok dramatikus életre keltésének igénye formálta a most felhangzó, a Cividale-i városi könyvtárban őrzött nagyheti zenés áhítatot is. A megváltástörténet reprezentációjának alapját a középkori szokásrend szellemében a Jézus sírjához látogató asszonyok és az angyal párbeszéde képezi. Az evangéliumi elbeszélés a misztériumjátékok módján jelenül meg a jelenlévők előtt: a résztvevők szavaiban és zenei jellemzésében a saját életének visszképét pillanthatja meg a szemlélő. Ezért, hogy a keresztre feszítés, a megváltó kínhalál, a Megváltó sziklasírba temetése, a mi Urunk feltámadása és a sírhoz látogató asszonyok megvilágosodása rendre a korszak köznapjait megidéző tónusokkal gazdagodik. Akár a korszak passióábrázolásain: a szent cselekmények közegében és hátterében önmaga képmását hagyja örökül az utókorra a középkori ember. Most fellapozott kéziratunk szereplői a Szűzanya, János evangélista, Jakab és János anyja Mária és Mária Magdaléna, akik a gregorián tónusokat meglehetős szabadsággal kezelő, mellé a Carmina Burana világi zsánerképeit társító zenés misztériumjátékban elevenítik fel a Húsvét történéseit. A megváltás titkának személyes, azonosuló átélésére törekvő középkori misztériumzenét a Clemecic Consorttól halljuk.
