1. Schumann és Chopin közös emlékévében ma reggel elsőként egy meghatározatlan keletű virtuóz szólódarabot mutatunk be kedves hallgatóinknak. Az opus 46-os A-dúr koncertallegro keletkezését az 1834 és 1841 közötti időkre teszik, tehát a hangversenyező Chopin fénykorának egyik fellépését tehette diadallá. A zongoránál Vladimir Ashkenazy.
2. Az opus 46-os A-dúr koncertallegrót követően most a csellóra és zongorára szerzett duók egyike, az E-dúr Grand duo szólal meg Anner Bylsma és Lambert Orkis felvételéről. Az 1832-ben keletkezett szerzeményt nem sorolják Chopin legeredetibb alkotásai közé, amit keletkezésének körülményei érthetővé is tesznek. A Párizs meghódítására induló komponista közösen alkotta meg Auguste Franchomme csellistával a korabeli látványos variációk stílusához illeszkedő szalondarabot, amelynek témái Meyerbeer Ördög Róbert című operájából valók..
Befejezésül következzék most egy Schumann-remek, amely egyszerre tanúskodik a komponista Chopin iránti nagyrabecsüléséről és zeneesztétikai-irodalmi elveiről. Az 1838-ban szerzett, Chopinnek dedikált, opus 16-os Kreisleriana különös irodalmi ihletést mondhat magáénak. Az E. T. A. Hoffmann alteregójának is nevezhető novellai alak, Kreisler karmester vérbeli romantikus szituációkban ad találkozót a múzsának: látomásos pillanataiban eksztatikus erejű rögtönzéseket játszik zongoráján, de ami keveset egyáltalán papírra vethet a delejes hirtelenséggel rátörő zenei képzetekből, azt másnap reggel rendre a kályhába veti. A Hoffmann meséiért rajongó Schumann nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megkomponálja a képzeletbeli Kreisler karmester látomásos szerzeményeit, melyekhez Hoffmann az alábbi kívánalmakat társítja: „Végtelenül felséges és csodálatos zene. Az ember minden érzékével feléje fordul, s egy új, megdicsőült élet már idelent is kiszakítja a földi lét szorításából, nyomasztó kínjából.” Schiff András zongorázik
