A vasárnap muzsikusa

Romantikus komponistáinknak, Chopinnek és Schumann-nak búcsút intve, fordítsuk tekintetünket a romantika utáni korszak felé. Az előző századforduló felidézésére újabb évforduló ad alkalmat: 150 esztendeje, 1860-ban látta meg a napvilágot a korszak legnagyobb reprezentánsa, Gustav Mahler. S hogy milyen világ tárulhatott a zsidó származású muzsikus elé? Egy cseh kisvárosban, Kalistban született. A bécsi konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait. 1880-ban Hallban kezdte meg karmesteri pályafutását. 1888 őszétől 1891 tavaszáig a budapesti Operaház igazgatója volt, 1891-97-ig a hamburgi Stadttheaternál működött, 1897-1907-ig a bécsi Hofopernél, amelynek igazgatója lett. 1909-ben a New York-i filharmóniai koncertek dirigense. Mahler életútja a bomlófélben lévő Monarchia minden tünetét felmutatja. Az európai szellem kiutat keres a romantikus mozgalmakat követő kiábrándulásból. A levert forradalmak parazsa mintha tovább izzana az akadémiai kultúra avarja alatt. Nem csak az abszolutisztikus monarchiák, de immár az abszolút eszmék hadállásai is csupán ideig-óráig tarthatják magukat azon szellemi mozgalmak ellenében, mint materializmus, naturalizmus, liberális demokrácia, szekularizmus, feminizmus, pozitivizmus, agnoszticizmus. Az emberi lélek titkait a pszichoanalízis rántja le a porba. Az irodalom a lét démonikus, kiismerhetetlen erőivel szembesít. A vallás megcsontosodott formái nem oltják a keresők igazságszomját. Európa szellemi válság jeleit mutatja, és ebben a forrongásban egyre bizonytalanabbul tájékozódik, a közönyös nagyvárosi tömegben mind magányosabban érzi magát az ember. Ma már tudjuk: a kor démoni arca két világháború és két tömeggyilkos diktatúra vonásait viseli. 1889-ben, Mahler első, D-dúr szimfóniájának budapesti bemutatójakor azonban a válság még csupán a próféciákban kísért. Mahler márpedig minden joggal prófétának nevezhető a különféle izmusok erjedésében fogant korban. Szimfóniáinak bevezető darabja máris előlegezi a tragikus korszakváltás válságjeleit - annak ellenére, hogy élvezetes, örömteli és erőteljes muzsika még, teli a fiatalság hitével és duzzadó energiáival. Bruno Walter szerint, visszatekintve, Mahler maga is megrettent a fiatalkori mű diadalmas formái mélyén húzódó tragikus törésvonalaktól. A szimfónia 2. tétele, a "Virágok" évtizedeken át lappangott. Joó Árpád és az Amszterdami Filharmonikusok most az évtizedeken keresztül ismert négy tételes változatot játsszák.