Zenei kincsestár

1. A Zenei Kincsestárban Bachot hallgatunk a hangrögzítés fénykorából. Az eredetileg 1953-ban illetve 1959-ben megjelentetett felvételek zongoristája Carl Seeman. Bach-interpretációiról a művész egyértelmű esztétikai felfogásban nyilatkozott: egyértelműen, tiszta érthetőséggel kell játszani Bachot, oly módon, hogy a hallgatók nehézség nélkül megértsék, de a bachi lelkület is megmaradjon. Seeman ezzel a régizenei mozgalom úttörőinek is üzent, élükön Karl Richterrel, akinek Bach-játékát így minősítette: „Ez nem Bach”. Sallangmentes játéka sokat merített lipcsei tanulóéveiből a Tamás-templomban. Karrierje az orgona mellől indult, zongorajátéka is innen eredezteti értelmezési módszerét. Elsőként a Hat kis prelúdium hangzik fel, a 933-as és a 938-as jegyzékszám alatt.

2. A Hat kis prelúdium után következzék most három miniatűr Anna Magdalena Bach gyakorlófüzetéből. Jegyzékszámaik: 114, 115 és 116.

3. Karl Seeman befejezésül a bátor harmonizálású, d-moll, úgynevezett Kromatikus Fantázia és Fúgát mutatja be. Jegyzékszáma 903.