Zenei kincsestár

1-3. Jézus Szívének ünnepestéjén a keresztény liturgikus zenetörténet korszakai elevenednek meg a Zenei Kincsestárban. Noha a Megváltó szentséges szívének hivatalos megünneplésére először csupán 1765-ben, lengyel és római helyi egyházak számára adott engedélyt XIII. Kelemen pápa, a tisztelet gyökere jóval korábbi. Már a XII-XIII. század misztikusai akként tekintettek Jézus szívére, mint az istenemberi szeretet szimbólumára. Az 1670-es években Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásai adtak új lendületet az érzületnek, mígnem 1856-ban IX. Pius az egyetemes egyház ünnepévé tette. XIII. Leó pápa 1899-ben Jézus szentséges Szívének irgalmába ajánlotta a világot. Az ünnep szorosan kötődik Úrnapjához, így liturgikus hagyományaik is egymáshoz közeliek. A Karolus Magnus Schola most a kései, XVI. század utáni gregorián hagyomány három himnuszát énekli Jézus Szíve illetve Úrnapja tiszteletére Stan Hollaardt vezényletével: Auctor beate saeculi; Sedebit Dominus; Dignus et Agnus.

4. A gregorián kései alkotásai után most Bach 227-es jegyzékszámú motettája következik Konrad Junghänel és a Cantus Köln előadásában: Jesu meine Freude – Jézus, én örömem. A mű eredetileg gyászliturgia céljára íródott, és a Megváltó kegyelmébe ajánlja az elhunyt szívét.