Jegyzet

Vámbéry Ármin hozta Közép-Ázsiából. Az ő tatárjaként emlegették, pedig nem volt tatár.
Iszhak a tizenkilencedik század első felében született az Amu-Darja torkolatvidékénél, és a Dunántúlon dőlt álomba, ama század utolsó évtizedében.
Velencei sírkövén kitapintom a már elkopott, finom ívű vésetet. Kire vigyáz, kit őriz ez az elvásott félhold?
„Itt nyugszik Molla Szadik
Ázsiai török szerzetes
1836-1892
Áldás és béke hamvaira”
A történet regényt érdemelne, kalandfilmet. Iszhak Perzsia szülötte, és a vérengző khívai kán udvarában szegődik Resid effendi mellé. Molla már ő is, ifjú hittudós, ám még sokat kell tanulnia.
Ezért gyalogol az effendivel étlen-szomjan, tűző napon, rablóbandákat kerülgetve a sivatagban, ezért kíséri el Bokharába és Szamarkandba. Ezért követi minden veszélyen át, ezért szolgálja őt nagy tisztelettel, és ezért tart vele visszafelé vezető útján egészen Isztambulig. Csak itt döbben rá, hogy tanítómestere nem Mekkába, hanem Budapestre igyekszik. És nem Resid effendi, nem hithű mohamedán, hanem álruhás magyar tudós, a török-magyar rokonság elszánt híve.
A sztambuli kikötőben Iszhak ugyan elbúcsúzik Vámbéry Ármintól, de az utolsó pillanatban mégis felugrik az induló hajóra. Mekka helyett Magyarországot választja: megérkezésük után együtt lakik a gazdájával annak Duna-parti lakásában.
Leveti bő, ázsiai öltözékét, zsinóros dolmányt ölt, csizmája sarkán sarkantyú peng. Beszéli a perzsa, a török és a csagatáj nyelvet. Ugyanis ő maga a csagatáj néphez tartozik.
A magyaron kívül megtanul latinul, görögül, németül, francia és angol nyelven. Világ- és egyháztörténetet kutat, tanulmányokat ír, s nagy műveltsége révén bekerül a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába, ahol a keleti osztály munkatársa lesz.
Molla Szadikként - tehát tudós Szadikként - válik ismertté. Vámbéry bíztatására műfordítóként is bemutatkozik, a mesterétől nyert Csagatai Izsák néven. Meséket, mondákat fordít magyarra a közép-ázsiai nyelvekből. Megismervén a Rege a csodaszavasról című verset, anyanyelvére fordítja Arany János remekművét.
1889-ben, amikor Budapestre látogat Naszreddin perzsa sah, Vámbéry Ármin köszönti - perzsa nyelven - az uralkodót. Molla Szadik megtalálja a módját, hogy a sah őt is meghallgassa. Biztosítja az uralkodót, hogy ő magyar földön is megmaradt hithű muzulmánnak.
A sah megkérdi tőle, hogy nem tervezi-e visszatérését a hazájába.
- Nem - feleli -, mert Magyarország a hazám.
Miképp és miért választja végső nyughelyének a dunántúli községet?
A régi velenceiek úgy tartották, hogy Molla Szadik gyakran elkísérte az egyik pesti barátját a tókörnyéki kirándulásokra. Az egyik alkalommal megakadt a szeme egy csinos velencei leányon, és attól kezdve gyakran megfordult a faluban. Addig járt oda, míg meg nem nősült, s végleg oda nem költözött a választottjához.
S hogy igazi helybéli legyen, a nevét Szadik Árpádra magyarosította.
Igen ám, de a molla nemcsak tudós ember volt, hanem okos is. Mivel sokat olvasott a török időkről, sok mindent tudott a környékről. Olvasta azt is, hogy a várából kivert fehérvári basa, aki évtizedekig sarcolta a vidéket, menekülés közben valahol a Velencei-tó partján ásta el az összerabolt kincseit.
Szadik Árpád térképeket hozatott Törökországból, kimérte a tópartot, és az első holdvilágos éjjelen ásni kezdett. Az izgalomtól, a hirtelen örömtől halt meg, amikor az ásója beleütközött a kincses ládába.
Ez a mese. A legenda. És a valóság?
A Budapesti Hírlap az 1892. évi május 23-i számában ezt írja:
„Egy unikum ember halt meg tegnap Velence községben: Mollah Izsák, a Vámbéry tatárja, az első közép-ázsiai igazhívő, aki Dzsingisz kán óta Európába került.”
A szívbetegség vitte el Molla Szadikot, aki itt, a számára valóban kedves tóparti faluban pihent a kórházi kezelése után.
Vámbéry Ármin közbenjárására a Budapesten állomásozó bosnyák zászlóalj hodzsája búcsúztatta el a velencei temetőben, muszlim szertartás szerint.
Sírjánál, önkéntelenül, mondani kezdem:
Száll a madár ágrul ágra
Száll az ének szájrul szájra
Fű kizöldül ó sírhanton
Bajnok ébred hősi lanton
És mondom ezt is:
Sakhadin sakhaga ucsadi kuslár...
A csagatáj nyelvet nem ismerem. De ezt a négy szót megtanultam belőle.
Így kezdődik a Rege a csodaszarvasról Molla Szadik, Csagatai Izsák - Szadik Árpád anyanyelvén.