Jegyzet

Olvasom, hogy az Amerikai Egyesült Államokban - túl az Óperenciás tengeren -, az összhaderőnemi katonai akadémián tanítják a 907. évi pozsonyi csata történetét. Amely az amerikai hivatásos tisztek számára vizsgaanyag. A zseniális hadvezetés példája.
Egyszer talán még a mi számunkra is az lehet. De ezt most ne latolgassuk. Azt a pozsonyi csatát nekünk azért kell kitüntetetten számon tartanunk, a szívünkben őriznünk, mert ekkor dőlt el a jövőnk. Ekkor vált bizonyossá, hogy nemcsak vendégségben, kalandozó hadjáraton tartózkodunk a Kárpát-medencében.
A 896. esztendő a honfoglalás éve. A 907. az itt maradásunké. Az új hon megtartásáé.
Mert addig még semmi nem dőlt el. A 896 és 907 közötti évtizedben gyors röptű magyar lovasok nyargalják be Itáliát, Lombardiát, az Elba mentét, Szászföldet. Amerre járnak, összekulcsolt kézzel imádkoznak az emberek: „A magyarok nyilaitól ments meg minket, Uram!” De nyugaton még csak ismerkednek velünk. Még nem küldtek ellenünk komoly hadat, még nem mérkőztünk meg a legerősebbekkel. A bajorokkal.
Ők úgy döntenek, hogy nem várakoznak ránk. Megindulnak ellenünk. A 907. esztendőben vasba öltözött, komor, elszánt - százezer fős - sereg vonul keleti irányba. Vezérük, Luitpold herceg ezzel tüzeli a katonáit:
- A magyarokkal egyszer és mindenkorra le kell számolni! Ki kell kergetni őket a Kárpát-medencéből!
A bajor herceg a magyarok ellen emelt Ennsburg kővárából kelt útra. Főemberei, főpapjai mind a sereggel tartanak. Ekkora had az utóbbi évtizedekben nem gyűlt össze Európában. Önbizalommal, büszkén emlegetik Nagy Károlyt, aki száz évvel korábban - „Attilát megbosszulva” - rázúdult a Kárpát-medencét elfoglaló avarokra, és elsöpörte őket. Így végeznek ők is a magyarokkal.
Pozsony fölött háromfelé válik a bajor had. Az egyik a Duna jobb, a másik a bal partján nyomul a csatatérre, a harmadik sereg hajókkal érkezik a folyón.
Annak idején, még a honfoglalás millenniumára jelent meg „A magyar nemzet története” című négy kötetes mű. Találunk benne egy rézkarcot, amely a pozsonyi csata legvéresebb jelenetét ábrázolja. Iszonyatos öldöklést látunk. Hatalmas porfelhőben egymásnak roppanó két tábort - szinte halljuk a csontok reccsenését, a lovak alá tiport sebesültek kiáltozását.
A szűkszavú krónikák annyit jegyeztek föl, hogy 907 nyarán, július hónap derekán ütközött meg egymással a két had. A magyarok gyors rohammal legyűrték a jobb oldali bajor hadat, aztán éjszaka - nesztelenül - átúsztattak a Dunán, és túlsó oldali sereget is szétverték. Harmadnap a védtelenül maradt hajóhadat semmisítették meg. Negyvenezer magyar vitéz a keleti frank királyság százezer katonáját győzte le.
„Ezen időtől kezdve - jegyzik meg a krónikák - jó sokáig az Enns folyó volt a határ Bajorország és Magyarország között.”
Pannonia ekkor lett végleg a miénk. Ekkor - valamivel több, mint ezeregyszáz esztendeje - fejeződött be a honfoglalás. E csatát követően százharminc évig idegen had nem merészelt az országunkra törni.
Más nemzetek alighanem évente megünnepelnék az évfordulót, mi idén sem serénykedtünk különösebben. De hát mi mindig szívesebben búslakodunk a vereségeinken, a legyőzetéseinken. Alighanem azért, mert így könnyebben nyugodhattunk bele a sorsunkba.
Holott óriási győzelem volt a pozsonyi, Európára szóló győzelem. Sok vért, sok életet áldoztunk érte. Alighanem Árpád fejedelem három fia, a három magyar seregvezér - Levente, Jutas és Üllő - is holtan maradt a csatatéren.
Annyi bizonyos, hogy apjukat nem élték túl. Árpád fejedelem pedig még a pozsonyi győzelem évében meghalt.
Ahogy Anonymustól tudjuk: „Urunk születésének 907. esztendejében Árpád elköltözött e világból, kit is tisztességesen temettek el egy kis patak fölött, mely kőmederben folyik alá Attila király városába…”
Igen, Árpád fejedelmet eltemették. Ám a magyar határ akkor már az Enns folyó partjánál húzódik.
„Ober Enns” - ahogy a krónikák írják.
Népmeséinkben pedig attól kezdve ott kezdődik az Óperenciás tenger.
Vélem, hogy ezt már nem tanítják az amerikai összhadnemi akadémián. Miért is tanítanák? Hol volt még 907-ben az amerikai nemzet?
De hol vagyunk ma mi, a pozsonyi győztesek? Hol van Pozsony?