1-3. A XVI. és a XVII. század fordulójának velencei egyházzenéjébe kínál bevezetést a Taverner Ének- és Zeneegyesület a következőkben, Andrew Parrott régizene-kutató és karnagy vezetésével. A hamarosan felhangzó Miserere és az azt követő két további egyházi motetta komponistája a többszólamúság mellett a visszhanghatás mestereként vonult be a zenetörténetbe. Ez utóbbi részint szolgálati helye, a Szent Márk székesegyház különleges építészeti kialakításának tudható be: a San Marco karzatai alkalmat adtak egy sajátságos velencei akusztikai lelemény, az egymással szembeállított kórusok echo- azaz visszhanghatásának kiaknázására. Minthogy Gabrieli keze alatt számos németalföldi mester képezte magát – élükön Schützcel -, a többkórusos szerkesztés Európa-szerte elterjedt.
