1-3. Mai Mozart-legendánk a lengyel hegedűművész, Henryk Szeryng. A hegedűsként is virtuóz komponista három szerzeménye szólal meg Szeryng „vajhegedűjén” – hogy Mozart hegedűjátékának minősítését idézzük. Méltán, hisz Szeryng érzékenysége, amellyel sikerül megragadnia játékosság és költészet egyedülálló összjátékát, kimagaslóvá teszi Mozart-felvételeit. Elsőként Ingrid Haebler partnereként mutatja be a 378-as Köchel-számú B-dúr szonátát. A bravúros mű a salzburgi időszak vége felé, Leopold és Nannerl Mozart előadására született.
4-6. Henryk Szering most 1775-be, az öt Mozart-hegedűverseny évébe kalauzolja hallgatóinkat. A 216-os, harmadik, G-dúr koncertről így ír Alfred Einstein: „hirtelen új gazdagság és mélység hatja át Mozart egész nyelvezetét.” Szeryng és a Sir Alexander Gibson által vezénylet Új Filharmónia Zenekar előadása az egyik legkitűnőbb a mű felvételeiből.
7. Befejezésül az A-dúr hegedűverseny alternatív lassútételeként, Brunettinek komponált, elegáns E-dúr Adagio hangzik fel Henryk Szeryng hegedűjén és Sir Alexander Gibson Új Filharmónia Zenekarán.
