A vasárnap muzsikusa

A vasárnap muzsikusai, a Vagantes Régizenei Együttes tagjai ma a magyar szabadság dalaiból válogatnak nemzet költőink verseire, a magyar reformkor és a szabadságharc idejének dallamaira. Szabó István, a Vagantes művészeti vezetője ezzel a XIX. század előadói hagyományait éleszti fel.

1-2. A vasárnap muzsikusai, a Vagantes Régizenei Együttes tagjai ma a magyar szabadság dalaiból
válogatnak nemzet költőink verseire, a magyar reformkor és a szabadságharc idejének
dallamaira. Szabó István, a Vagantes művészeti vezetője ezzel a XIX. század előadói
hagyományait éleszti fel. Maguk a költők is gyakorta megvallják: verseik írásakor ismert
dallamok vezették hangsúlyaikat, rímeiket. Czuczor Gergely az 1840-es években így vall: "Ami
ezen dalok nótáját illeti, …minden faluban találkozik egy-két jó énekes legény és leányka, kik
vagy a régi vagy valamely újonnan kigondolt nóta szerint el fogják tudni dalolni ezeket is."
Arany János így nyilatkozik: "Lyrai darabjaim közül most is azokat tartom sikerültebbeknek,
amelyek dallamát hordtam már, mielőtt kifejlett eszmém lett volna – úgy, hogy a dallamból
fejlődött mintegy a gondolat." Eötvös József pedig azt jegyzi föl, hogy Petőfi verseihez "zene
készült, s a költő a népnek ajkáról hallá szavait." A korszak dallamvilága osztozik a verbunkos,
a hajdútánc, az ősi magyar népdal és a népies műdal, valamint a bécsi klasszikától megérintett
társasági műzene örökségén. Megidézett költőink mindegyike egyetért azonban Kisfaludy
Sándor most következő Nemzeti énekének óhajtátásával: "Adja Isten, hogy a magyart a fél világ
uralja". A dalt követően az 1822-ben szerzett első magyar opera, Ruzitska József Hunnia nyög
letiporva című alkotásának egy áriadallama hangzik fel.

3-6. A most következő dalcsokor költője, az 1804-ben született Bajza József jogvégzett
emberként, követi írnokként vett részt a reformországgyűlésen. Kazinczy, majd Kisfaludy Károly
tüntette ki barátságával. 1823-tól, az Aurora és más évkönyvek lapjain szerepelt
románcköltőként. Hazafias költészetét a kortársak Vörösmartyé mellé helyezték. Vele és Toldy
Ferenccel hárman indították útjára az Athaeneum folyóiratot, Tompa, Petőfi és Gyulai első
fórumát. Haynau alatt Vörösmartyval együtt bujdosott, s az átéltek annyira megtépázták
pszichikumát, hogy Pestre visszatérve hamarosan elmebaj lett rajta úrrá.

7-9. S most két énekelt vers Vösömartytól. Előbb a Kölcsey árnyékában szinte ismeretlenségre
kárhoztatott, 1844-ben szerzett Hymnusa, majd a Mi baj? 1847-ből. A két Vörösmarty-verset
Hunyady János Keresztély nemzeties táncdallama, a Magyar követi, 1824-ből.

10-13. Petőfi 1847-ből és 48-ból való három költeménye egy 1843-ban, Sedony Mária által
följegyzett, régi magyar nemesi táncot zár közre.

14-18. A következő csokor négy, 1848-ban keletkezett Arany-költeményt gyűjt egybe az imént
idézett, 1843-as dalgyűjteményből származó Martinovics-nótával.

19-21. A szabadság parazsát élesztő és a megtorlás esztendeiben is életben tartó költőink sorában
utoljára a szekszárdi születésű, roppant termékeny Garay János következik két költeményével
1849-ből és 53-ból, melyek Tompa Mihály 1850-es, allegorikus panaszdalát keretezik A
gólyához. A Rimaszombatban született Tompa melankolikus hangjában egy nemzet lelte meg
lelkiállapota hű tükrét a forradalom utáni esztendőkben.