1-2. Minthogy Mozart legkedvesebb hangszere az emberi hang, vasárnapi Mozart-legendáink sorában ma operarészleteket hallgatunk. Nehezebb a kérdés, ha arról kell döntenünk, mely hangfaj, melyik szerepkör állt legközelebb komponistánk szívéhez. Egy biztos: női szereplői egész kaleidoszkópját adják a szebbik nem lélekrajzának. Aligha kétséges, hogy Mozart boldog lett volna, ha egyazon énekesnőre szabhatja szenvedő és dévaj, emelkedett és agyafúrt szereplőit. Cecilia Bartoli márpedig ilyen átváltozóművész. Íme, rögvest két eltérő karakter: Fiordiligi és Despina a Cosí Fan Tuttéból. A Bécsi Kamarazenekar élén Fischer György.
4-6. A Figaro három részlete tovább bonyolítja a rokokó szerepjátékot: Cecilia Bartoli hódoló és két imádottja: Cherubino, Grófnő és Susanna lesz egy személyben, a Berlini Filharmonikusok és a Bécsi Kamarazenekar közreműködésével, Daniel Barenboim és Fischer György vezényletével.
7-8. Zerlina és Donna Elvira következik a Don Giovanniból: a csapodár nagyúr két prédája – de ha tekintetbe vesszük, hogy Elvira a bécsi változatban szinte Donna Anna mellé magasztosul, akár három alakításról is beszélhetünk.
9. Ne mulasszuk el meghallgatni végül az ifjú Mozart templomi operácskáját, az Exsultate, jubilatét, szopránok bravúrját, mely azonban férfihangra, castratóra íródott. Mintha csak Cecilia Bartolira várt volna.
