Kedves hallgatóink! Legyenek a salzburgi Mozart-lakás vendégei ezen a vasárnapon. Leopold Mozart érseki hegedűs Getreidegasse-i otthonát – ahogyan az 1760-as években is gyakorta megtörtént – zongora és hegedű hangja tölti be. Nem is akármilyen hangszereké! A japán-magyar páros, Yuuko Shiokawa hegedűművész és Schiff András zongoraművész Mozart hangszereit szólaltatja meg a Mozart-lakásban készült felvételen. 1991-ben Schiff András lemezre játszott egy sor zongoraművet Mozart hangszerén abban a szobában, ahol a zeneszerző meglátta a napvilágot. A most felhangzó felvételek ugyanitt készültek 1992-ben. Mozart hegedűje a bajorországi Mittenwaldban készült. Nemcsak az érseki zenekar pultjánál, de első szólósikereiben is Mozart társa volt. Nannerl Mozart hagyatékából, relikvia-gyűjtők révén került a salzburgi Mozart-alapítvány birtokába. A bécsi mechanikájú fortepiano az utolsó években szolgálta komponistánkat, és gazdag tónusa alkalmassá teszi a Mozart-darabok színeinek visszaadására. Elsőként a Párizsban keletkezett, 304-es Köchel-számú, e-moll szonáta hangzik fel Mozart tragikus véget ért turnéjának idejéből, teli szentimentális nosztalgiával.
Mozart pedagógiai célzattal, bizonyos Rumbeke grófnő oktatására szerezte a 360-as számú variációsort az „Ó jaj, elvesztettem a kedvesem” című francia dalocska témájára. A hat variáció nagyszabású, drámai mondandóval ruházza föl az egyszerű melódiát.
A 454-es Köchel-számú, B-dúr szonáta keletkezésének idején, 1784-ben Mozart jobbára már zongoristaként szerepel. A hegedűszólamot olyan virtuózoknak engedi át, mint a Bécsben turnézó Regina Strinasacchi, akivel bombasztikus koncerten mutatják be a darabot. A szerzemény olyan sebes tempóban született a művésznő tiszteletére, hogy Mozartnak csak a koncert után volt ideje leírni az önmagában is parádés zongoraszólamot.
