1-4. Mozart-legendáink sorában ma a világhíres magyar karmester-generáció egyik jelese, Széll György muzsikál a Clevelandi Zenekar élén. Az 1897-ben, Budapesten született csodagyermeket bécsi tanulmányit követően Richard Strauss szerződtette a berlini Staatsoperhez, 1915-ben. Darmstadti, strassbourgi, düsseldorfi és prágai működése mellett rendre visszatért a német fővárosba, ahol a zeneakadémián is tanított. A harmincas évek végén a Skót nemzeti Zenekar élén találjuk, miközben egyre gazdagabb nemzetközi repertoárja: éppúgy koncertezik az Egyesült Államokban, mint a Szovjetunióban. 1939-től amerikai állampolgár, 1942 és 46 között a New York-i Metropolitan zenekarát és a város Filharmonikusait dirigálja. Ezt követően, 1970-ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlan partnerei a clevelandi muzsikusok. Pódiumukat csupán az amszterdami Concertgebouw Zenekarának fölkérésére vagy a Salzburgi Ünnepi Játékok kedvéért hagyja oda egy-egy alkalommal. Kérlelhetetlen szigorúság és zenei érzékenység kettőssége jellemezte. Ez érződik a Haffner-szimfónia 1960-ban készült fölvételéről is.
5-8. A 35., D-dúr, Haffner-szimfóniát követően most az utolsó előtti, g-moll szimfónia szólal meg Széll György és Clevelandi Zenekara előadásában. A 40., Köchel jegyzékén 550-es számú alkotás a végső szimfonikus Mozart-triász középső darabja, drámai távlatokkal és az emberi létérzés legnagyobb szélsőségeivel.