1-3. Mozart-legendáink sorában ma ismét az 1897-ben, Budapesten született csodagyermekből vált karmester, Széll György muzsikál. Partnerei ezúttal a Columbia Szimfonikus Zenekar muzsikusai, valamint az 1899 és 1972 között élt francia zongoraművész, Robert Casadesus. Közös Mozart-felvételeiket nem csupán a Széll György védjegyének nevezhető precizitás, de a zeneszerzőként is működött szólista saját szerzésű kadenciái is különlegessé teszik. Hat közös fölvételükből ma kettőt játszunk le. Elsőként a Mozart párizsi útját követően keletkezett, 365-ös Köchel-számú Esz-dúr koncertet. A dekoratív szélső tételek drámai mélységekre nyíló Andantét fognak közre – utóbbi talán a tragikus utazás emlékeit idézi. A mutatós alkotás két zongorát állít csatasorba, Robert Casadesus mellett így Gaby Casadesus is szerephez jut a Széll György vezényelte, 1955-ben rögzített fölvételen.
2-6. A kétzongorás Esz-dúr koncert után most Mozart egyik legszélesebb amplitúdójú zongoraversenye szólal meg Robert Casadesus és a Széll György dirigálta Kölni Rádiózenekar előadásában, 1960-ból. A Köchel-jegyzék szerint 491-es, c-moll koncert drámai nyitótétele, tragikusan játékos larghettója és parodisztikus zárótétele Mozart világának egyik leghűségesebb összegzése.
