A vasárnap muzsikusa

1-2. A 80 esztendős Vásáry Tamást köszöntő sorozatunk végén a mester és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának remek Schubert-sorozatától is búcsút veszünk. Schubert 8., h-moll szimfóniájának mellékneve: „Befejezetlen”, részben megtévesztő. A szimfóniát ugyan csak mintegy négy évtizeddel Schubert halála után, 1865-ben fedezték föl, a fennmaradt vázlatok arra vallanak, hogy Schubertnak nem is állt szándékában befejezni a 3. és a 4. tételt. Hat éve lett volna pedig rá. Az okokat csak találgatni lehet. Legvalószínűbb, hogy – miként a „Befejezetlen” szimfónia legtöbb méltatója – maga a komponista is úgy érezte, a szokatlan, két tételes formába mindent bele tudott sűríteni. Csakugyan a Schubert-muzsika esszenciáját kapjuk itt: líraiság, dallamosság, elegancia köntösébe bújtatott monumentalitást és magasztos tragikumot. Vásáry Tamás így vall a műről: „első tételében a tér-idő koordinátakeresztjére feszített ember életének szenvedése és halálának tudata remegteti meg a hallgatót.” De Schubert vallomását is ideidézhetjük: „Az ember mindig azt hiszi, hogy közelít valakihez, holott mindig csak elmegy mellette. Ó, jaj annak, aki ezt felismeri! … Egy ember, kinek legragyogóbb reményei semmivé váltak, akinek a szerelem és barátság boldogsága legföljebb a legnagyobb fájdalmat nyújtja, kinek a szép iránti lelkesedése … eltűnéssel fenyeget – vajon nem nyomorult, nem boldogtalan-e az ilyen ember?”

3-4. Schubert h-moll, „Befejezetlen” szimfóniája után Vásáry Tamás most a zongorához ül. Előbb Liszt Esz-dúr Polonéze és Esz-dúr Paganini-etűdje hangzik föl 1960-ból és 61-ből.

5-7. A 80 esztendős Vásáry Tamás három Chopin-noktürnnel búcsúzik mára, 1966-beli lemezéről. A 17., H-dúr, a 18., Esz-dúr és a 19., e-moll Noktürn szól.