1-4. A 80 esztendős Vásáry Tamás tiszteletére fölcsendülő, általa vezényelt Schubert-szimfóniák közül ma a 9., úgynevezett „Nagy” C-dúr szimfónia hangzik föl a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertfelvételéről. Schubert utolsó befejezett szimfóniája 1828-ban készült el. Nem csupán egy életmű összegzése, de az egy évvel előbb meghalt Beethoven örökségének eredeti továbbvitele is. A Bécsi Zenebarátok Társasága azonban túl nehéznek találta Schubert remekművét. A mű fölfedezése Schumannra, első előadása pedig Mendelssohn lipcsei zenekarára várt. A két mester a romantikus mozgalom szózataként helyezte vissza jogaiba a művet. A szimfóniát csakugyan az teszi különösképpen tragikussá, hogy fényben fürdőző, a természet szépségétől ittas tételeiben mindegyre fölzokognak a nosztalgia, a beteljesületlenség panaszai. És nem épp Schubert írja-e egyik irodalmi töredékében: „Szívemben végtelen szeretettel azok iránt, kik e szeretetet megvetették, másodszor is a messzi távolba vándoroltam. Daloltam ezután hosszú, hosszú éveken át. Ha a szerelmet akartam megénekelni, fájdalommá lett bennem. S ha a fájdalomról akartam énekelni, szeretetté vált.”
