1-3. Anda Géza és a salzburgi akadémiai Camerata Mozart-ciklusában ma Mozart jellegzetes ellentmondásosságára derül fény. Műsorunkon egy-egy, F-dúrban megfogalmazott zongoraverseny szerepel a bécsi évek elejéről és zenitjéről. Mozart márpedig – rácáfolva mindenféle hangnemi spekulációra – merőben más felfogásban közelít az azonos hangnemhez. Az 1782 decemberében keletkezett, első bécsi triász F-dúr tagja egyesíti az ellentéteket. Szerenádszerű kifinomultság, megszelídült fájdalom, játékosság és gyengédség, emelkedettség és keresetlenség ritka bravúrral simulnak össze benne. A salzburgi Mozarteumban, 1968 novemberében készült fölvétel különlegessége, hogy Anda Géza saját kádenciákat játszik.
4-6. Az 1784-ben szerzett F-dúr zongoraverseny bizonyos tekintetben tagadása mindannak, amit az iménti szerzeményről mondtunk. Kiegyenlítés és tapintat helyett széles gesztusok, itt-ott dévaj tónus jellemzi. Pedig a versenymű a legdrámaibb, nagy távlatú zongoraversenyek és a tragikus c-moll szonáta szomszédságában keletkezett. De hisz Mozarttal, a nevettető drámák zeneszerzőjével van dolgunk! Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a 459-es Köchel-számú F-dúr koncert, amely eredetileg egy bécsi csapszék publikumát szórakoztatta, akkor is Mozart műsorán szerepelt, amikor Lipót császár koronázásának alkalmából Frankfurtban szerepelt. Innen a kissé megtévesztő „Első Koronázási Zongoraverseny” megnevezés: Mozart szíve inkább húz a plebejus, semmint az uralkodó réteghez. Anda Géza és a salzburgi akadémiai Camerata fölvétele 1967 márciusában, a Kis Színházteremben készült, Mozart eredeti kádenciáival.
