1-3. Anda Géza Mozart-ciklusában ma a B-dúr világában kalandozunk. Egyik gyermekkori átiratát is ideértve Mozart öt zongorakoncertet komponált ebben a fényes, mégis elegánsan visszafogott hangnemben, és épp a B-dúr lesz a műfajtól való búcsúvételének tónusa is. Hatodik zongoraversenyét 1776 farsangján. A 238-as Köchel-számú alkotás pompás zenei csemege, finom és törékeny műremek: igazi salzburgi expotcikknek számított, amikor a szerző Augsburgban és Mannheimben is bemutatta csodálóinak. Minthogy a Leopoldtól följegyzett kadenciák hitelessége kérdéses, Anda Géza saját kadenciákat játszik a műben, amelyet a salzburgi akadémiai Camerata élén vett lemezre 1961. májusában, a Nagy Színházteremben.
4-6. Mozart a bécsi aranykorban sem lesz hűtlen a B-dúrhoz: egymás közelségében két nagy koncert is ebben a hangnemben szólal meg. Most a későbbi, 456-os Köchel-számú versenyművet játsszuk le. Különösképp ez áll közelebb stiláris tekintetben az imént elhangzott, ifjúkori koncerthez. Igaz, Mozart ezúttal idegen kezek alá, egy Paradis nevezetű, világtalan zongoristanőnek írta a művet. Ezzel magyarázható, hogy a műfaj arányait alapjaiban átrajzoló nagy koncertek után ezúttal ismét nagyszabású szalonzenét hallunk 1785-ből sok ábrándos, imitatív finomsággal. Anda Géza ezúttal csupán a nyitótétel kadenciáit igazítja kissé a maga ízlésére. 1965-ben, a salzburgi Kis Színházteremben vagyunk.
