1-3. Anda Géza és a salzburgi akadémiai Camerata Mozart-sorozatában ma elsőként az 1784-ből, Mozart bécsi aranykorából származó Esz-dúr versenymű szólal meg. Mozart a koncertet kedves növendékének, Barbara Ployernek írta, és – hölgy szólistáról lévén szó – némiképp fölborította vele a hangnemi konvenciókat: a szerzemény üde és könnyed, ha tetszik: apollói. Anda Gézáék 1966. áprilisában játszották el a salzburgi Kis Színházteremben.
4-6. Ha a 449-es Köchel-számú Esz-dúr koncert a hangnemi elvárások fellazítása volt, a 466-os, d-moll koncert a tradíció elmélyítése, kiteljesítése. Mozart a démoni, tragikus hírben álló hangnemet ugyancsak komor viharzenévé avatja. Igaz, a dévajkodó románc és a katonás záróallegro újabb színeket von a démoni mellé: Mozart a sors erőivel incselkedik ebben a szimfóniának is beillő, 1785-ben írt koncertben. A fölvétel a salzburgi Kis Színházteremben készült, 1965. májusában.
