Cecilia Bartoli, a káprázatos technikájú barokk énekesek utóda nemrégiben újabb különleges összeállítással lépett a közönség elé. A Vivaldi, Caldara, Cavalli szerzeményeit új diadalra juttató művésznő egy szinte tökéletesen elfeledett olasz mestert kíván visszaadni a világnak legújabb, Misszió című lemezével. S hogy miért épp Misszió, Küldetés az ínyenc összeállítás címe? Az 1654 és 1728 között élt Agostino Steffani élete Bartoli művésznő szerint maga is misszió, küldetés volt. Nem is egy értelemben. A komponista diplomataként és a katolikus egyház papjaként is kivételes pályát futott be. De küldetésszerű az is, ahogyan zenéjében egybeforrasztotta az életútja állomásain szerzett benyomásokat: az olasz, a francia és a német zenét. Stiláris szempontból Steffani tekinthető a Monteverdi és Vivaldi között lezajlott zenei korszakváltás legfontosabb összekötőjének: műve e tekintetben is küldetés tehát. Az olasz fiatalember hamar búcsút intett szülőföldjének, Veneto tartománynak. A páduai énekesfiút, tehetségét látván, egy bajor nemes veszi pártfogásába. Münchenben igen fiatalon orgonistává nevezik ki. Római, majd párizsi tanulmányútjainak élményeit immár Max Emanuel választó kamarakarmestereként kamatoztatja. Steffani fordulatos életének elbeszélését most szakítsa félbe a muzsika. Cecilia Bartoli az Alarik, a Servius Tullius, a Tasziló és a Niobé, Théba királynője című történelmi operákból énekel részleteket. Az utóbbi operában a művésznő férfialt riválisa, Philippe Jaroussky énekli a fölső szólamot Niobé és Creón kettősében. Az Il Barocchisti, azaz a Barokk muzsikusok együttesét Diego Fasolis dirigálja.
