1-2. Arthur Schnabel Beethoven-ciklusában ma két szerzeményt tűzünk műsorunkra egy 1932-ben illetve egy 1934-ben fölvett lemezről. Az elsőként megszólaló, 24. szonáta nem tartozik a legismertebb Beethoven-darabok közé, és műsorra tűzésével Schnabel célja alighanem a Beethovenről alkotott sztereotípiák elhalványítása lehetett. Ezt a Fisz-dúr szonátát két tételes formája is és dedikációja is némiképp haydni előzményekhez utalja. Már amennyiben a darab ajánlásában szereplő Terézia csakugyan a magyar Brunszvik Terézia grófnő, és nem – mint egyes források sejtetik – bizonyos Teresa Malfatti, akit Beethoven feleségül szándékozott kérni a darab keletkezésekor, 1809-ben.
3-5. Most pedig következzék egy valódi sláger, amelynek népszerűsége már Beethoven idejében és némiképp bosszúságára elhomályosította az iménti Terézia-szonátáét. 1801-ben keletkezett, és bár címzettje egy újabb nemesi Beethoven-növendék, Giulietta Giucciardi grófnő, az ábrándos szonáta ezúttal nem utal szerelmi indíttatásra. Mellékneve: „Holdfény-szonáta” Ludwig Rellstab költő megállapításából ered, aki a vierwaldstätti tó éji bűvöletét vélte fölfedezni az első tételben. Maga a komponista úgy vallott, hogy egy Seume nevezetű költő Imádkozó lány című verse ihlette a művet.
