Az életmentő cselló. A Zenei Kincsestárban ma egy angol muzsikusdinasztia három nemzedéke játszik, akik csakugyan egy hangszernek köszönhetik életüket. A nagymama, Anita Lasker-Wallfisch, az Angol Kamarazenekar alapító tagja Breslauban született. A család tagjait korán elszakították egymástól a zsidóüldözések. Anita 1943-ban került Auschwitzba. A lányt Gustav Mahler unokahúga, Alma Rosé vette pártfogásába, aki a deportáltak soraiból női zenekart verbuvált. Anita Lasker-Wallfisch az együttes egyedüli csellistájaként élvezte a vezető bécsi családból származó zenekarvezető védelmét. És bár Alma Rosét 1944 áprilisában kivégezték, a csellistát a gondviselés a bergen-belseni táborba irányította, ahol angol csapatok adták vissza szabadságát. A most felhangzó zeneműveket fia, Rafael Wallfisch és unokái, Benjamin és Simon Wallfisch partnereként a táborban odaveszett társaiért és a megbékélésért játszotta lemezre. Bach C-dúr szvitjének Sarabande-ja után Ernest Bloch, Maurice Ravel és George Whyte zsidó melódiákra szerzett művei hangzanak föl. Az utolsóként megszólaló zenemű önmagában is ritkaság: a magyar Popper Dávid Requiemje három csellóra és zongorára.
