Shakespeare és Verdi 1847-ben bemutatott Macbethje, úgyszólván első „közös művük” a negyedik felvonásban a gáttalan hatalomvágy és a kíméletlen gyilkosságok elégtételét hozza el, egybekapcsolva a Verdi számára olya fontos témával: a szabadság ügyével. Miután Macbeth és hitvese gyilkosságok árán megkaparintották Skócia trónját, az uralkodó baljós előjeleket észlel. Bűnnel megszerzett hatalmát a megölt vetélytárs fia és a legyilkolt előd hű társa, Macduff veszélyeztetik. És kísértenek a szellemek bizarr jóslatai is. Az eltiport nép és az üldözött nemesség panaszai közös szabadsághimnuszban egyesülnek. Macduff, akinek házát fölégették, családját legyilkolták a király emberei, a megöld Banquo fiával együtt a földönfutók élére áll. Különös módon fegyverzik föl csapataikat: álcázásul ki-ki zöldellő faágat tart maga előtt. Ha megindulnak, valóra válik a boszorkányok jóslata: maga a birnami erdő kel útra, hogy az igazság helyreállíttassék. A lelkiismeret-furdalás a gyilkos tervek kieszelőjét, Lady Macbethet is a tébolyba, majd a halálba kergeti. A milanói Scala 1952-ben rögzített, legendás előadásának szereplői Maria Callas a Lady és Gino Penno Macduff szerepében. A Milanói Scala Ének-és Zenekarát Victor de Sabata vezényli.
Macbeth fásultan fogadja Lady halálhírét és a bosszúálló csapatok közeledtét. Amikor a két haderő harcba száll, vezéreik párbajban találkoznak. Macbeth önhitten emlékeztet a jóslatra: csak olyan ember győzheti le, akit nem anya szült. Utolsó percében tudja meg: Macduffot annak idején késsel szabadították ki anyja testéből. A harc elcsitul, visszatér a béke, a nép örömujjongással fogadja a trónon Malcolmot, a megölt Banquo fiát, uralkodók nemzedékeinek elindítóját. Macbeth szerepében Enzo Mascherini, Malcolméban Luciano della Pergola.
