Zenei kincsestár

1. Arvo Pärt-sorozatunk harmadik válogatásában az észt származású kortárs szerző költői világába nyújtunk bepillantást a Zenei Kincsestár hallgatói számára. Az eddigiekből kiderült, hogy Pärt elsősorban liturgikus szövegek megszólaltatásával idézi fel az emberi lélek ősi vágyát az állandó, a múlhatatlan dolgok iránt. Amikor - mint ma felhangzó műveiben - költőket idéz illetve költői szellemben komponál, ez a költészet sem profán líra, sokkal inkább a rilkei vershez fogható elmélyülő, aszketikus és etikai szándékú zenei irodalmiság. Elsőként a német romantikus szerző, Clemens von Brentano fájdalmas balladája következik.

Annyi éve, oly rég
zengett a csalogány
hová lett hangja már
és Te sem vagy: miért?

A dalt hangulatfestő tónusokba burkolják a vonósok, s jellegzetes, lezáratlan akkordban szakad meg. John Bowley énekel, a Chamber Domaine játszik.

2. Arvo Pärtnek bizonyára elhagyott szülőföldjét juttatta eszébe Robert Burns verse, Szabó Lőrinc fordítása szerint:

Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
Hejhó, szakadék, s zöld völgy, búcsúzom.
Hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
Hejhó, patakok s tóvizek, zuhogók!

A szerző stílusjegyének nevezett harangkongást ezúttal az orgona adja. Stephen Wallace-t Matthew Owens kíséri.

3. Zongora és hegedű szolíd, takarékos kettőse szólaltatja meg a Tükör a tükörben című kompozíciót. A műből véghetetlen fájdalom tapasztalata árad, de egyszersmind a letisztult megnyugvás csehovi derűje is. A címbeli tükörben, amely a lét mélyeire néz, ott tükröződik Bach muzsikája is; a Bach-Gounod Máriájának arca, amelyre mintha szelíd eső hullatná könnyeit. Mintha a két hangszeren megszólaló két lélek közt egy láthatatlan üvegfal emelkedne - a találkozás reménytelensége érzik a műből, és megérint minket a soha meg nem valósuló érintés csodája, amire a lelkek annyira vágyakoznak. A zongoránál Stephen De Pledge; Thomas Kemp hegedül.