Mivel magyarázható a kamarazene, különösképpen a vonósnégyes kedveltsége a bécsi klasszika korában? A válasz részint társadalmi, részint zenei jellegű. A műkedvelő házimuzsikálás divatja ekkoriban hódítja meg a polgári szalonokat. Másrészt a négy vonós virtuóz összjátéka szabadabb, invenciózusabb komponálásra teremt alkalmat, mint a kötöttebb, nagy egyházi vagy színházi műformák. A mai Zenei Kincsestárban Beethoven 1798 és 1800 között komponált, Op. 18. Számú sorozatának harmadik, D-dúr vonósnégyese hangzik fel az osztrák Alban Berg Vonósnégyes felvételéről. A mű –amely Beethoven hangjához viszonyítva szokatlanul derűs, a klasszikus haydn-i felfogáshoz közel álló- egyfajta zenei dialektikát valósít meg négy tételében: dinamikus Allegróját kiegyenlített ellenpontként követi az Andante con moto, a második tétel, míg a meglehetősen rövid, játékos harmadik tétel allegrója mintegy előkészíti a tematikus összegzést adó presto, a negyedik tétel fergeteges, szertelen táncot idéző, virtuóz kibontakozását. Az Alban Berg Quartet játszik.
1. Allegro
2. Andante con moto
3. Allegro
4. Presto
