Jegyzet

Szegénység és keresztény küldetés

A keresztény hit és az evangéliumi üzenet soha nem évülő, ma is nagyon aktuális alapelve, hogy „mindenkiben, közellévőkben és távollévőkben, ismerősben és ismeretlenben, de mindenek előtt a szegényekben és a szenvedőkben felismerjük a testvért, akiért Krisztus meghalt.” A kicsinyek, a gyengék, a kirekesztettek melletti elköteleződés és kiállás nélkül nincs szeretet, és semmivé lesz az a legutóbb a szegénység problémái iránt különösen is fogékony Ferenc pápa által megfogalmazott felismerés, hogy „Isten szívében kiváltságos helye van a szegényeknek, olyannyira, hogy ő maga szegénnyé lett. Megváltásunk egész útját a szegények szegélyezik.” És valóban: ha széttekintünk világunkban, az elsők között az emberiség nagy hányadát sujtó, szűnni nem akaró szegénység, nyomor, a tömeges nélkülözés és bántó igazságtalanság ötlik a szemünkbe. A velük, az élet peremére szorítottakkal való sorsközösség vállalása, helyzetük megváltoztatásának előmozdítása az egyház mindenkori evilági küldetésének része. De figyeljünk fel arra is, hogy a keresztény üzenetről amúgy hallani sem igen akaró külvilág, a nyugati politikai és ideológiai elit, a liberális média álságos örömmel üdvözli ezt a szándékot, és pillanatok alatt besorolja a kereszténységet és annak egyházi közösségeit világunk karitatív intézményeinek, segélyszervezeteinek sorába. Teszi ezt azért, mert ha a vallási szféra küldetése nem több mint a szociális gondoskodás, a karitatív munka, a szegénység csillapítása, akkor a hit botrányával, egész világunkat megszólító, életünk radikális megújulását és Isten felé fordulását hirdető és követelő, zavarba ejtő kihívásával talán már számolni sem kell. Ezzel a kereszténységet pusztán a humanitárius segélyszervezet szerepébe szorítani akaró, vagy közhasznú szolgáltatássá silányító törekvéssel pedig nem békélhetünk meg, mint ahogy a szegények köre, a szegénység jelensége sem szűkíthető le az anyagi nélkülözésben vergődők, az éhezők, a munkát, megélhetést és lakhatást alig lelők körére. A szegénység, amelynek felszámolása vagy mérséklése érdekében a keresztényeknek minden jóakaratú embert megszólítva szót emelnie és lehetőségei szerint cselekednie kell, nagyon is sokféle. Így ott van az anyagi szegénységnek az a riasztó mértéke, amely főleg az elmaradott országokban és régiókban, Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerika egyes területein élőket sujtja, ahol szűkölködnek élelemben és ivóvízben, orvosi ellátásban, akiknek nincs fedél a feje felett, akiket járványok és háborúk tizedelnek és nem lévén munkájuk sem, reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben tengetik életüket. Ilyen esetekben a keresztény világközösség segélyszervezetei és segélyprogramjai révén igyekszik példát mutatni az elesettség enyhítésére, és az emberiség eleven lelkiismereteként tárja a gazdagok és a hatalmasok elé a nyomor valóságát. De nem mehet el a keresztény tanítás szó nélkül a XVI. Benedek pápa által újtípusú szegénységnek nevezett jelenség mellett sem, amelynek lényege a gazdag társadalmak egyes csoportjainak laszakadása, a jóléti javak vagy a munka és a kultúra világából való kiszorulása, amely gyakran társadalmi kirekesztéssel is társul, és amelynek mérséklése a gazdag országokban is sürgető, messze nem csak a keresztény könyörületességre hagyható feladat. A szegénység ma egyre bántóbb harmadik formája, a fogyasztási versenyben lemaradók vélt vagy valós nyomorúsága, amelynek oka a tehetősebbek utánzásának késztetése, a túlköltekezés és az erőn felüli fogyasztás szegénysége, amely nem is annyira valódi szűkösséget, hanem örök elégedetlenséget, sóvárgást, irigységet, boldogtalanságot jelent. Végül van ma világunkban a szegénységnek egy olyan formája is, amely ellen hívőknek, egyházaknak könyörtelen következetességgel kell fellépnie, akár alkalmas, akár alkalmatlan a külvilág szemében. Ez az emberi szellem és lélek szegénysége, az önzés és eszménytelenség, a pillanat hajszolása, amely javakban dúskálókat és földönfutókat is fenyeget. A szegénység legsúlyosabb formája ez, a hitben, a reményben és a szeretetben való szegénység, ami előbb-utóbb tönkreteszi az embert, legyen bankár vagy csőlakó. A szegénység elleni keresztény fellépés valódi, annak minden formájával szemeszálló tartalma és lényege pedig nem lehet más, mint a szeretet és az igazságosság szolgálata, nem némi alamizsna, hanem a mindent átható és átformáló hit üzenete.