Jegyzet

A pápa és a média

A világ katolikus közvéleménye általában lelkesedéssel vagy megelégedéssel és egyetértéssel, az egyház elismerése vagy elfogadása jeleként értékelte azt a népszerűséget, amelyet megválasztása óta Ferenc pápa a liberális és bulvár-média világában mondhat a magáénak. Szinte természetes, hogy egy frissen megválasztott pápa a világ érdeklődésének homlokterébe kerül, ha pedig személyiségének kisugárzása, stílusa, gesztusai és szokatlan megfogalmazásai vissza is igazolják ezt a figyelmet, akkor a média iránta tanúsított kitüntető fegyelme később is megmarad. Ám egy idő után a média hátsó szándékoktól sem mentes rajongása már komoly kételyeket is kelthet bennünk, mint ahogy az is tanulságos, hogy az elismerő mellett egyre inkább bíráló, de mindenképpen végletes vélemények is megfogalmazódnak a pápával kapcsolatban. Az egyik, nagyon is közhelyes értelmezés szerint a világ, különösen a nyugati világ lelkiismeretének hangja szólal meg általa, aki nem pusztán névválasztásában, hanem megnyilatkozásai egész sorában is a szegények, az elesettek védelmében emel szót. Egyháziasabbnak tűnő magyarázók szerint Ferenc pápa személye az egyháznak a gyökerekhez való visszatérése, a katolikus közösség belső megújulása és megtisztulása irányába tett lépések garanciája, hiszen az egyszerűség, az alázatos szeretet evangéliuma szellemében, komoly reformok ígéretének a jegyében végzi péteri szolgálatát. A nyilvánosság számára pedig a legvonzóbb Ferenc pápa néha talán el is túlzott egyszerűsége, közvetlensége, annak a segítő szeretetnek a személyiségéből való sugárzása, amely a Szentatya gesztusaiban és szavaiban lépten-nyomon megmutatkozik. Ennél már jóval kisebb feltűnést kelt, hogy ez a pápa alihanem elszánta magát az egyház olyan belső dolgainak a rendbetételére - kúriai reform, a Vatikán gazdasági ügyeinek felülvizsgálata, hivatali vagy erkölcsi visszaélések feltárása - amelyek az utóbbi években oly nagy izgalomban tartották a katolikus egyházra amúgy is zömében ellenségesen vagy gyanakodva tekintő liberális médiát. A Ferenc pápa alakját elődei ellenében magasztaló, modernséget és toleranciát emlegető nézetek megfogalmazói pedig arról már mélyen hallgatnak, hogy a pápa személyiségéből és stílusából nem az egyház valamilyen új víziója, a világ izléséhez való alkalmazkodása, nem a vallási élet valamiféle „demokratizálása” és „liberalizálása” következik, főleg pedig nem a katolikus tanítás olyan átértelmezése vagy átalakítása, a világ várakozásaihoz idomítása, amit a bulvár-világ évtizedek óta sürget, vár és remél. Alaptalan azt várni tőle, hogy a szegények és elesettek iránti elkötelezettsége értelmezhető legyen az egyháznak pusztán karitatív, jószolgálati intézménnyé, a krisztusi üzenetnek szociális gondoskodássá való átformálásaként, amit sokan látnának szívesen, hogy ne a hitre és lelkiismeretvizsgálatra invitáló szeretettel kelljen szembesülni, ami Krisztus egyházának lényege, és amely alapjaiban nem lehet más, mint amit II. János Pál vagy XVI. Benedek is képviselt. A vállveregető, nem is Ferenc pápát, hanem az általa kreált pápa-képet ünneplő, vagy éppen formálni, manipulálni akaró média szándékairól árulkodik, ha azt harsogja, a Szentatya megértő szeretettel fordul a melegek felé, de mindjárt a torkára forr a szó, ha Róma visszautasítja Franciaország új szentszéki nagykövetét, aki - már a megfogalmazás is abszurd - homoszexualitását nyiltan vállaló gyakorló katolikus. Pedig abban a nagyon is felkapott interjúban Ferenc pápa nem arról beszélt, hogy a homoszexualitást természetesnek fogadja el, hanem hogy az ilyen teherrel élő, az ilyen hajlamú, ám Istenhez forduló, bűnét letenni akaró ember felett nem tör pálcát, csak a gondolatmenetnek ez a része a híradásokból valahogy kimaradt. Ám a média víziói között nem csupán a már-már bárgyún szeretetteljes, szegényeket istápoló jó pápa, hanem a társadalmi-gazdasági rendet felforgató, meggondolatlan szavaival csak zavart keltő anarchista forradalmár képe is felmerül, aki a latin-amerikai gerillamozgalmak szellemi örököse. Az egyszerre felmagasztalni és lejáratni akaró média kereszttüzében így igen nagy Ferenc pápa, de a katolikus közvélemény és média felelőssége is, hiszen világossá kell válnia, hogy pápája által az egyház nem jámbor vagy éppen harcias ideológiai programot fogalmaz, hanem a hit, a remény, a szeretet, az isteni igazságosság és irgalom üzenetét hirdeti azoknak, akik valóban hallgatni akarnak a szavára.