Jegyzet

Gazdaság, gazdagság, kereszténység

Ferenc pápának a szegénység elleni fellépést sürgető, a szegények egyházát emlegető, a jelenlegi gazdasági és pénzügyi világrendszert bíráló kijelentései felvetik azt a régi kérdést, hogy milyen is a keresztény tanítás viszonya az evilági gazdagság, gyarapodás, birtoklás kérdéseihez. Ma sokakban él az a tévhit, hogy az egyház álláűspontja a szegénység és az elesettség dicsőítése, a gazdagság, a vagyonszerzés kárhoztatása, az anyagi javakról és értékekről való lemondás aszkézise. Pedig aligha erről van szó. Krisztus követői erkölcsi kötelességének tekintik az elesettek, a kisemmizettek, a társadalom peremén élők felkarolását, de nem kárhoztatják, utasítják el a Szentírás szerint Isten ajándékának tekintett gazdagságot, a bőséget sem, hiszen a Katekizmus szerint „a gazdasági tevékenységnek és az anyagi gyarapodásnak az ember és a társadalom szolgálatában kell állnia; ha valaki a hit, a remény és a szeretet áltak Krisztus tanítványává szegődik, képessé lesz a gazdaságot és a gyarapodást is a szentség és a megszentelődés helyévé tenni.” A gazdaság világában, az emberi munka eredményeként létrejövő gazdagság, bőség igen is jó dolog; baj akkor származik belőle, ha az így létrejövő értékek és javak megszerzése vagy elosztása, legyen szó egyénekről, társadalmi csoportokról vagy egész nemzetekről, igazságtalan, méltánytalan, egyenlőtlen, vagy akkor, ha ez a gazdagság nem jár együtt a vele járó felelősség és erkölcsi kötelezettség felismerésével.
Amig a gazdagság forrása a gazdasági folyamatokban testet öltő emberi munka és a belőle származó, további gyarapodást új érték létrejöttét, a köz javát szolgáló tőke, addig - bár természetes, hogy lesznek, akik többet, mások kevesebbet teljesítenek, egyesek többet, mások kevesebbet szereznek maguknak - addig az igazságosság és a társadalmi szeretet elve nem sérül. Baj akkor van, ha egyesek gyarapodása mások rovására, kárára történik, ha a gazdagság bérceire mások nyomorúsága árán igyekszünk felkapaszkodni. A gazdagság, a szerzés másik kockázata a vagyon öncélúvá, minden erkölcsi gátlást elsöprővé válása, amikor a tulajdon gyarapítása, a mások gazdagságával való versengés életformává, életcéllá válik, a modern fogyasztói társadalom rabjává téve azokat, akik megengedhetik maguknak, hogy beszálljanak ebbe a vetélkedésbe. A gazdagság harmadik veszedelme, amikor a felhalmozott érték megszűnik mások, a közösség javát is szolgálni, amikor a vállalkozásból származó haszon a tulajdonos tisztes gyarapodása mellett már nem teremt mások számára is munkát és megélhetési lehetőséget, hanem a pazarlás, az öncélú luxus világában talál helyet magának, off shore bankszámlákon landol, tőzsdei, pénzpiaci műveletek kusza szövevényében fial tovább. Ez semmissé teszi azokat az erkölcsi megfontolásokat és kötelmeket, amelyekkel a gazdagságnak, a vagyonnak rendeltetése szerint együtt kellene járnia. A gazdagság így lesz pusztán jog és kiváltság, felelősség, kötelezettség, a jó gazda gondossága, a másokért, a köz javáért való cselekvés késztetése nélkül. Ilyenkor a gazdagság deformált fogalmából közöny és önzés, az anyagi javak iránti mohó vágy és azok feltétlen imádata, a mások iránti szolidáris szeretetről való tudatos megfeledkezés következik. Csak ha mindezek együtt vannak, akkor bontakozik ki egy olyan gazdagság képe, amelyben áthatolhatatlan válaszfalak választják el a gazdagokat és a szegényeket, amely a pénz pénzt szül logikájának engedelmeskedve rabul ejti, a virtuális váló pénzvilág és a bírvágy csapdályába csalja az embert. Ma, amikor VI. Pál pápának az a megállapítása látszik igazolódni, hogy „a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek”, lelkiismereti kötelesség a gazdagság, a bőség, a szegénység és szűkösség jelenségeinek ujragondolása. Az egyháznak az a küldetése, hogy ne a gazdagság és a bőség, hanem annak torzulásai és erkölcsi kártevése ellen emelje fel a szavát. Ha teheti, álljon a szegények oldalára, de ne fordítson hátat a gazdagoknak. Szolgálja a maga eszközeivel annak az Istentől kapott valódi, emberi, erkölcsi, lelki és anyagi gazdagságnak az elérését az emberi közösség egésze javára, amely mindenki, egyének, családok, társadalmak, nemzetek és régió gyarapodását ígéri. Olyan gyarapodást, amely az anyagiakon túl az igazi gazdagság, az igazságosság és szolidáris szeretet globalizációját kínálja a mai gazdagoknak és szegényeknek, lelki, szellemi, morális, társadalmi, gazdasági, pénzügyi krízisekkel, egyenlőtlenségekkel, igazságtalanságokkal terhelt világunknak.