Jegyzet

Jávor Béla: Teológia, filozófia, gasztronómia


Amikor első kötetem megjelent majd tizenöt éve A szent lecsó címmel, ott írtam először le azt a tételt, amelyet már korábban, akkor még sűrűbben vállalt előadások és beszédek során többször megfogalmaztam, miszerint az életben csak három dologgal érdemes foglalkozni: teológiával, filozófiával és gasztronómiával.

Értelmiségi közönség körében ez a bon mot mindig nagy sikert aratott, pedig az elején még én sem gondoltam mögé, pusztán e három diszciplina érdekelt az életben, talán ezért végeztem el a teológiát harmincas éveimben és vele egyidőben fordult érdeklődésem a gasztronómia aktív és passzív művelése felé.
Csak később, amikor Gundel Károly Magyar Örökség díja átadásán vállaltam a laudációt s felemlítettem újra e tételt, akkor már éreztem, több ez, mint bon mot, hanem az élet minden területén felhasználható filozófiai tétel. Hisz mit is jelent e három tudás? A teológia a lelket, a filozófia a szellemet, a gasztronómia a testet, tehát azt a három szubsztrátumot, amelyből vagyunk, hisz minden emberi élet lényege e három létező harmóniája.

S ma már látom, így van ez az élet minden területén, vegyük például az informatikát. A létező informatikai világ, az internet maga e világ teste, a hardver, mindaz ami működteti ezt a világot a szellem, és a szoftver, amelyben megjelenik az informatika mindennapja, a lélek.

Így van ez – hogy saját szakmámat citáljam – az igazságszolgáltatásban is. A jogállam a test, amely lehetőséget ad a benne rejlő szellem és lélek működésére. A jogállam lehetőség, de helyes működéséhez kellenek a törvények, a jogi normák, amelyek a szellemet képviselik e rendszerben s végül kell a lélek, amely maga a jogalkalmazás, amely egyedivé teszi a jogállamban megjelenő jogszabályokat, lebontja az egyes jogesetre és annak megoldására.

Mint mondtam e három szubsztrátum harmóniája adja annak normális működését. Olyan, mint egy háromlábú szék, egy tripod, ha bármelyik lábát elvesszük, oda a harmónia, a szék feldől. Ha nincs jogállam, a törvények öncélúak és zsarnokiak is lehetnek, ahogy azt az elmúlt 40 évben tapasztalhattuk. Ugyanakkor hiába van jogállam és tisztességes törvények, ha jogalkalmazóink, bíráink, ügyészeink, rendőreink képtelenek arra, hogy a jogállamot megfelelő lélekkel működtessék. Mivel e jogalkalmazással naponta találkozom, mondhatom, nagyon nem stabil e háromlábú szék.

Mint ahogy inog az egészségügy is, ahol a test valamennyi egészségügyi intézmény, kórház, rendelő. Mi a szellem? Az orvosok, ápolók tudása, amellyel azt a rendszert működtetik és mi a lélek? Ahogy működtetik. Lélek az empátia, lélek a szeretet és a lélek hiánya a hálapénz is.

Ülök a vasárnapi misén és a szentbeszéd alatt a leírtakon gondolkozom, hisz Pünkösd van,a Szentlélek ünnepe. Hogy is van ez? Az Atya a test, aki létrehozott mindent és megteremtett minden láthatót és láthatatlant, a Fiú a Logosz, a szellem, aki nekünk, megteremtetteknek közvetítette a tanítást, a szellemet, hogy mit kell(ene) tennünk, hogy mi a főparancs és mi a második, hogy a legfontosabb a szeretet, de hogy mindez meg is valósulhasson kell az Atya és a Fiú által elküldött Szentlélek, aki – már csak nevéből is következően – maga a lélek, aki nem csak segít a tanítást megtenni, de egynemű a bennünk lakó lélekkel is, aki (sic!) nem csak táplál, de ő miatta van a lelkiismeret furdalás is, hiánya adja a lélektelen munkát, de ő az is, aki egyedül jön velünk a földi lét befejezte után az örökéletbe.

Atya - Fiú – Szentlélek; test – szellem – lélek; gasztronómia - filozófia - teológia. S ez együtt az a háromság, amelynek harmóniája az életünk.

Holnapután Szentháromság vasárnapja. Imádkozzunk, gondolkozzunk és főzzünk egy jó vasárnapi ebédet. Idei rántott csirkét petrezselymes újkrumplival, tejfölös uborkasalátával. És hívjuk meg ebédre az Atyát, a Fiút és a Szentlelket is.