Jegyzet

Jávor Béla: A csónak lefelé úszik

Húsz évvel ezelőtt, valamikor a kilencvenes évek közepén a Pax Romana mozgalom szokásos Húsvét utáni konferencia-hetére engem is meghívott előadónak. Az esemény abban az évben Pannonhalmán zajlott, sok kedves és okos keresztény jött össze Asztrik főapát úr vendégszeretetét élvezve. Emlékszem ott mondtam el először – amelyet azóta az utóbbi években sokszor hallottam vissza – hogy korunk Európája leginkább a Római Birodalom hanyatló korszakához hasonlít. Miért? Egész Európát és Kisázsiát összefogó államalakulat, egységes és erős jogrendszer, hatalmas, a birodalmat átszövő kereskedelem, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. S persze a rabszolgák egyre növekvő tömege, csak most nem így hívják az EU (és egész Észak által kizsákmányolt) Dél milliárdjait, akik napi 1-2 dollárból élnek (élnek?) A kultúra tobzódása mellett annak minden vadhajtása, közel- és távolkeleti vallások szignifikáns megjelenése, különféle istenek tömege, a morál teljes felőrlődése, homoszexualitás és pedofília legalitása, a tartását vesztett birodalom. Csupán egyet nem említettem még, mert akkor fel se tételeztem, hogy minden szimptóma mellett ez is már aktuális, amely 1600 éve is megvolt – s ez a barbárok beözönlése.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy beszédem politikailag nem korrekt, hiszen e szerencsétlenek nem barbárok, megjegyzem, hogy az úgynevezett barbárok a Római birodalom romjain építették fel jól üzemelő államaikat, tehát barbárságuk csak római szemmel volt az. A legyőzöttek szemével.

2004 áprilisában a Kempinski szállodában tartott konferencián (egy hónappal EU tagságunkat megelőzően) az Európai Parlament elnöke és én tartottam előadást s felvetettem, hogy most akarunk belépni az Unióba, amikor az már egy beteg, lecsúszott clochard, pedig minden múltunk Európához fűz, a filozófia, a teológia és a gasztronómia, mind-mind Európában vált azzá, amire büszkék vagyunk, de Európa elvesztette szépségét, hanyatló Római birodalommá vált. Mégis arra buzdítottam a nobilis hallgatóságot, lépjünk be az Unióba és próbáljuk meg értelmesebbé, szebbé és vállalhatóvá tenni.

Azóta 11 év telt el, Európa továbbra is rabja ideológiájának, egy tévesen értelmezett, liberalizmusnak nevezett gyökértelenségnek. Most, amikor 70 év óta a legnagyobb veszély fenyegeti Európát, felelős (felelőtlen) vezetői még mindig rabjai az ún. politikailag korrekt beszédnek, mintsem népeik érdekeit néznék.

Ahogy az oroszlán kinézi, melyik állat gyenge a csordában, úgy a harmadik világ is meglátta, Európa beteg ember, elvesztette tartását, s ideje megtámadni. S valóban a mi kontinensünk képtelen arra, hogy összefogjon, hogy igazságos, és felelős párbeszédet folytasson a világ nagyobbik részével. S persze azt issza Európa, amit évszázadokon át tett a fél világ nyomorba döntésével, javai, kultúrája elvételével, a harmadik világ rabszolga sorba vetésével. (Most látom e régi brosúra ízű szövegek ennyi évtized után megtalálták valóságtartalmukat.)

Lássuk be, most a világ gazdagabbik fele csak azt kapja, amit megérdemel, jönnek a barbárok és Európa oly beteg, hogy képtelen megállítani őket. Valamelyik elemző azt mondta, egy éven belül eldördülnek az első lövések. Félek, nem kell ennyi idő.

Minden évben, Karácsonykor egy levelet írok barátaimnak, amely ténylegesen egy novella. 2011-ben az volt a címe: A bajai halászlé, amelyben leírtam egy kellemes bajai este történetét, nagy vendégséggel, meleg, boldog nyárral, kiegyensúlyozott barátokkal. Mígnem a szintén vendég külügyminiszter kap egy bizalmas telefont és félrevon. „Most kaptam a hírt, Marseille-t, Toulon-t, Barcelonát a hajókról megtámadták. Athént, Szalonikit, Lisszabont szintén, az ott álló hajókról csónakokkal fegyveresek szálltak partra.. A francia elnököt a nyaralójában túszul ejtették, Lampedusa szigetén robbanások vannak. Senki nem tud semmit, éjfélkor kormányülés, azonnal mennem kell”
.
A bajai éjféli tűzijáték után egy baráti házaspárral nem akarván befejezni a kellemes estét a vízre engedem motorcsónakomat és kihajózunk a Sugovicából a Dunára, amelyen felfelé tartunk a langyos, júliusi éjjel, mígnem elhagyva a bajai Duna-hidat ki nem fogy a benzin és a csónak elkezd lefelé csurogni a folyón. S ekkor az egyik mellékágból hatalmas, többemeletes hajó fordul ki, majd csónakok tucatjait ereszti vízre, amelyek utasai tömegével partra szállnak, s a sötétben látom, mindenkinek kezében puska s eltűnnek világító rakéták fénye mellett a parton. Lassan úszik lefelé a csónak s barátném csak annyit tud maga elé suttogni: - Uramisten, Uramisten.

Ez a csónak azóta is úszik lefelé.