A vasárnap muzsikusa

Herbert von Karajan felvételeinek sorában ma az egyik legnépszerűbb opera melódiái csendülnek fel. Ki hinné, hogy George Bizet Carmenje csúfos bukást szenvedett el 1875-ös bemutatójakor? Az utólag hihetetlen sikertelenségért egyesek a merész témaválasztást okolták, mások szerint az állhatott a sikertelenség hátterében, hogy operaszínpadon formabontónak mondható, realista történetének főhősnőjét a komponista mezzo hangra írta. Tény, hogy a villogó szemű, lompos cigánylány alakja nemigen illik az opera korábbi hősnői: a szenvedő arisztokraták és angyali lények sorába. Az sem volt megszokott a korábbiakban, hogy az opera férfihőse, egy katonatiszt a züllés útjára lépjen egy démoni erejű szerelemtől sodortatva. És még valami, ami Bizet idejében forradalmian újszerűnek hathatott: az egyes felvonások egybefüggő melodrámaként, zenei jelenetsorként hangoznak el, amelyeken belül szinte lehetetlen különválasztani az áriákat, kórusokat és recitatívókat. Bizet-nek sikerült bravúrosan ötvöznie a zenedráma esztétikai törekvéseit a népopera dallamgazdagságával. Karajan a most sorra kerülő, 1954-ben készült operaházi előadáshoz élvonalbeli sztárokat és remek együttest toborzott össze. Carmen szerepében Giulietta Simionato, Don José Nicolai Gedda, Micaelá Hilde Güden, közreműködik a Bécsi Konzervatórium Gyermekkórusa, a Bécsi Zenebarátok Kórusa és a Bécsi Szimfonikusok. Az első felvonás színhelye Sevilla. A civakodó munkásnők közt rendet teremtő tisztet, Don Josét egy szempillantás alatt az ujja köré csavarja az öntörvényű, vadóc cigánylány, Carmen. A tiszt még katonai kötelességét is megszegi, amikor eloldja a Carment fogva tartó kötelet. Amikor megérkezik Micaelá, a Don José szülőfalujából való, ártatlan teremtés Don José édesanyjának üzenetével, a tiszt már menthetetlenül belegabalyodott Carmen hálójába.