2017. 04. 02. 09:04
54 perc
zenei műsorok
szerkesztő: Marton Árpád
Folytatjuk Herbert von Karajan 1957-ben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon rögzített Fidelio-felvételének bemutatását. A felvilágosodás, a szabadság és a humanitás nagy példázata egy férje megmentéséért minden áldozatra kész asszony történetét meséli el. Florestant ártatlanul vetette börtönbe Don Pizarro kormányzó. Hitvese, Leonóra férfiruhát ölt, és így sikerül felvétetnie magát a várbörtön személyzetébe. A börtönőr, Rocco szolgálatára osztják be. Florestant a legszigorúbb őrizet alatt tartják: a hatalmát féltő kormányzó még az ételt is megvonja tőle. Amikor pedig a kormányzó hírét veszi, hogy az államminiszter látogatásra készül, hogy felülvizsgálja a bebörtönzöttek állapotát, végezni akar jogtalanul fogva tartott ellenségével, Florestannal. A második felvonás elején a halálra szánt Florestant látjuk cellájában. Beethoven muzsikája teli a felvilágosodás és a humanitás zenei jegyeivel: a nemes lelkű rab csak úgy szomjúhozza a fényt, a tisztaságot és az igazságot. Abban a pillanatban, amikor a kormányzó megérkezik, hogy végezzen ellenfelével, rejtekéből Leonóra lép elő, és fegyvert szegez a gyilkosra. A salzburgi előadás szereposztása: Leonóra – Christel Goltz; Florestan – Giuseppe Zampieri; Rocco - Otto Edelmann; Don Pizarro – Paul Schöffler, Marzelline – Sena Jurinac, Jaquino – Waldemar Kmentt; Don Fernando – Nicola Zaccaria. Közreműködik a Bécsi Staatsoper Énekkara és a Bécsi Filharmonikusok.
A Fidelio befejező jelenetsora egyszerre hoz feloldást Leonóra és Florestan sorsára, és hozza el az igazságot, mintegy a felvilágosult monarchia szellemében. Mielőtt a kormányzó félrevezethetné a börtönt felkereső államminisztert, Leonóra feltárja előtte gaztetteit, amelyeket hatalmával visszaélve ártatlanok ellen elkövetett. A miniszter megrendül Leonóra elbeszélésén. Florestannal együtt minden vétlenül börtönbe vetett rab visszanyeri szabadságát, a kormányzót pedig Florestan cellája várja. Minthogy az opera különféle változataihoz Beethoven négy nyitányt komponált, az 1806-os, úgynevezett 3. Leonóra-nyitányt rendszerint itt, a második felvonás félidejében hallhatjuk, ahogyan Karajan jelen felvételén is.