Egy héttel ezelőtt, Krisztus Király Vasárnapján Johann Sebastian Bach h-moll miséjének Kyrie és a Gloria szakaszával búcsúztattuk a mögöttünk hagyott egyházi évet. Advent első vasárnapján, az egyházi év kezdetén következzék a Credo, a Sanctus és az Agnus Dei minden idők egyik leghatalmasabb egyházzenei alkotásából. A Balthasar Neumann Kórus és szólistái valamint a Freiburgi Barokk Zenekar élén Thomas Hengelbrock. Bach szemében sohasem vált külön a liturgikus s a világi zene: az evangélikus mester Luther nyomán úgy vallotta, hogy csakis az Istent dicsőítő muzsika lehet méltó a muzsika névre. Felfogása szerint tehát a zenei harmóniák az isteni harmóniák leképeződései, legyen bár szó a Szentháromság hierarchikus rendjéről vagy a Teremtésben megfigyelhető csodálatos összhangról, ami nem egyéb, mint Isten keze nyoma a teremtett dolgokon. Nem csupán vallásos témájú szerzeményei, de világi billentyűs művei is bővelkednek olyan, rejtjelezett zenei üzenetekben, amelyek a Szentháromság személyeinek vagy Krisztus isteni és emberi természetének viszonyát szimbolizálják. És mert Bach korában az udvari és a templomi reprezentáció igencsak hasonló külsőségek között zajlott, mi több, a barokk minden világi hatalmat az Istentől eredőnek tekintett, azon sem csodálkozhatunk, hogy párhuzamokat fedezhetünk föl például egy diadalmas beiktatási muzsika vagy az isteni dicsőség Bach-féle megéneklése között. A dicsőítés és a magasztalás hangjai mellett természetesen a latin szöveg ismerete nélkül is fölfedezhetők a békéért és megbocsátásért fohászkodó, esengő szakaszok. És habár Bach nemzedékek egyházzenéje számára mutatott követendő példát h-moll miséjével, az 1733 és 1748 között keletkezett, gigászi szerzemény sohasem jutott el a bemutatásig. Azt is sokáig vitatták, vajon a lutheránus Bach miféle késztetésből komponált latin nyelvű, katolikus misét. Legvalószínűbb, hogy a lengyel trónra meghívott szász választónak tett ígéretét váltotta valóra nagy sokára, praktikusan egybefűzve több, különféle időkben keletkezett misetételét. Az ellenben bizonyos, hogy a kantáták és passiók komponistája mintegy vallási zenéjének sommázatát hagyta benne az utókorra.
