Ma délelőtt egy igazi szimfonikus ritkaságot, Edward Elgar izgalmas 1. szimfóniáját halljuk a Londoni Filharmonikusok és Solti György remek fölvételéről. Az 1857 és 1934 között élt komponistát a romantikusok kései nemzedékéhez sorolhatjuk, akik Brahms után is keresték a romantikus formákat megtöltő új tartalmakat. Az angolok számára ráadásul Elgar számít a Purcell után következő első, a szigetországban született nagy zeneszerzőnek. Annál is meglepőbb, hogy Elgar sohasem részesült tulajdonképpeni zenei képzésben. Két szimfóniája, két versenyműve, jelentékeny mennyiségű kórusműve, vonósszerenádja és néhány kamaradarabja mellett öt pompás ünnepi indulója tette leghíresebbé. 1908-ban bemutatott 1., Asz-dúr szimfóniája sincs híján a himnikus emelkedettségnek. Elgar, aki a program nélküli, tisztán zenei irányultságú szimfonikus muzsikát tekintette eszményének, úgy fogalmaz, hogy szándéka szerint "az élet teljes élményét" kívánta megfogalmazni a zene nyelvén, "az öröm és a bánat megannyi fázisát, a harcot és a győzelmet, a valódi és az eszményi élet ellentmondásait." Nem csekély vállalás. Ám Elgar szerzeményének értékére vall, hogy már a premier közönsége állva ünnepelte a komponistát, és a mű egyetlen év leforgása alatt száznál több előadást élt meg. Kedves Hallgatóink! Hallgassák örömmel ezt a filmzene-szerűen fordulatos, színpompás muzsikát!
