Aranyvasárnap délelőttjén két C-dúr szerenád ragyogja be A vasárnap muzsikusa közel egy óráját. A szerenád, a bécsi klasszika korának közkedvelt társasági zeneünnepe figyelemreméltó változáson ment keresztül a későbbi évszázadok során. Míg a műfaj eredetileg csakugyan tisztelgő menetek, kerti zeneestélyek és egyetemi évzárók alkalmi kísérőjének számított, a romantika önálló koncertműfajjá emelte. E változás ékes bizonyítéka Csajkovszkij méltán népszerű C-dúr vonósszerenádja. Noha a szerző a mozarti világ iránti tisztelgésnek szánta az 1880-ban keletkezett szerzeményt, a klasszikus példaképeknél jóval parttalanabb kifejezésmód magán viseli a romantika jegyeit. A művet napjaink egyik legizgalmasabb magyar komolyzenei együttese, az Anima Musicae – azaz a Zene Lelke – Kamarazenekar mutatja be a Hungarotonnál nemrégiben megjelent lemezükről, G. Horváth László művészeti vezetésével.
Csajkovszkij C-dúr vonósszerenádja után lépjünk előre újabb 22 esztendőt. Dohnányi Ernő 1902-ben, egy európai koncertturné során írta opus 10-es Szerenádját, eredetileg vonósnégyesre. Dohnányi szerzeményében kéz a kézben jár a késő romantikus példák – mindenekelőtt Brahms – hatása és a magyar szerzőtől már akkor is elvárt hazai ízek jelenléte. Az Anima Musicae Kamarazenekar Dmitry Sitkovetsky átiratában játssza Dohnányi C-dúr Szerenádját.
