Folytatjuk az egy esztendeje elhunyt, legendás francia orgonaművész, Jean Guillou felvételeinek lejátszását. A hazákban is szívesen látott mester küldetésének tekintette a francia későromantikus orgonairodalom örökségének ápolását. Ma újabb négy fölvételét halljuk César Franck monumentális szerzeményeiből. Ezek a szimfonikus igényű darabok túlmutatnak a liturgikus célú orgonajáték célkitűzésein. A párizsi Saint-Eustache templom tereit betöltő, már-már kozmikus arányú zenés elmélkedések alkalmat teremtenek arra, hogy hallgatójuk az emberlét legnagyobb kérdéseivel szembesüljön. Az elsőként elhangzó Prelűd, Fúga és Variáció mindemellett érezhető módon tisztelgés Bach művészete előtt, aki nagy orgonaműveiben ugyancsak a lét alapkérdéseit: a véges és a végtelen dimenzióit érzékeltette.
César Franck következő szerzeménye a Pastorale címet viseli, és a műfajtól elvárt módon visszafogott, behízelgő melódiákkal hat.
A következő szerzemény címe és műfaja: Fantázia. A barokk hangszeres fantáziák jobbára a technikai virtuozitás megcsillogtatását szolgálták. Liszt és a romantikus nemzedék óta a fantázia műfaja irodalmi és filozófiai tartalmakkal telítődött, és nagyszabású hangszeres műfajjá terebélyesedett. Franck A-dúr orgonafantáziájával sincs ez másképp. Jean Guillou orgonál.
Jean Guillou mára Franck Nagy Szimfonikus Darabjával búcsúzik.
