A vasárnap muzsikusa, az egy esztendeje elhunyt, legendás francia orgonaművész, Jean Guillou ma ismét Johann Sebastian Bach orgonaműveiből játszik, méghozzá a Bach életművének sokszínűségét reprezentáló műfaji változatosságban. Bach számára, aki a zenét a kozmosz Isten alkotta rendjét megtestesítő, metafizikai rendszernek tekintette, jóformán másodlagos kérdés volt egy-egy mű rendeltetése. Legyen bár szó hangszeres vagy vokális, kis vagy nagy apparátusra, világi vagy templomi alkalmakra írott művekről, nagy szólódarabokról vagy apró gyakorlatokról, Bach minden egyes ütemében a világ tökéletes harmóniája tükröződik. Talán ez az oka, hogy muzsikája két és fél évszázad elteltével is a tökéletesség benyomását kelti a hallgatóban. Jean Guillou elsőként az Orgelbüchlein, azaz Orgonás könyvecske lapjairól játszik három korálelőjátékot.
A fúga köztudomásúlag a zenei szerkesztés egyik, már-már mérnöki gondolkodást igénylő műfaja. Nem csoda, hogy épp egy német zeneszerző vitte tökélyre – olykor a melodikus hajlamú olasz kollégák műveit fejlesztve tovább. Következzék a Corelli témájára szerzett, 579-es jegyzékszámú fúga.
Jean Guillou a g-moll Fantázia és fúgával folytatja Bach-műsorát.
A Bach-műjegyzék 538-as száma mellett található, d-moll Toccata és fúga a "Dór" toccata és fúga néven is ismeretes. Talányos nevét a szerzemény onnan nyerte, hogy Bach a kottán nem írt előjegyzést, és a mű tonalitása dór is lehetne, azaz a moll hangsor negyedik hangja is lehetne az alaphang.
Következzék az Orgelbüchlein négy, majd a Lipcsei Korálok füzetének két kis korálelőjátéka. Ezek után Jena Guillou az 589-es jegyzékszámú Allabrevével zárja mai Bach-műsorát.
