Mi sem természetesebb annál, mint hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapján, a magyar szabadság és a nemzeti függetlenség ünnepén abból a zenei világból nyújtunk át színpompás tavaszi csokrot, amely már évtizedekkel a forradalom kitörése előtt nemzeti érzésekkel dobogtatta meg a honfiszíveket. Igen, a verbunkosról van szó, erről a félig polgári, félig köznemesi tánczenéről, amely nemzetünk műveltebb köreiben évtizedeken keresztül a legmagyarabb muzsikának számított. Így ismerte meg Európa nyugati fel is, nem csoda hát, hogy ez a magyar népzenével szinte semmilyen kapcsolatot nem tartó, cigányos virtussal és huszáros hetykeséggel megtűzdelt, büszke zene Haydntól Lisztig és Brahmsig a magyar nemzetkarakter zenei kifejezésmódjaként jelent meg a műzenében. A nyugati műzene társadalmi háttere mifelénk nem lévén adott, voltaképp a verbunkos jelentette az iskolázott rétegek számára a nemzeti zenét, amely megyebálokon éppúgy fölcsendült, mint a pesti zenés kávéházakban és a magyar színjátszás kezdeteinél. Minthogy a verbunkos zene nemes hagyományait napjainkban is életben tartja a sátoraljaújhelyi Lavotta János Kamarazenekar, a 48-as hősök előtti tisztelgésül ma őket hallhatjuk műsorukban. Elsőként névadójuk Szigetvár ostroma című táncfüzérét játsszák, amely eredetileg éppen színpadi kísérőzene gyanánt íródott. A koncertmester Dombóvári János, a ma elhangzó fölvételeken Pál Péter Gergely és Derecskei András vezényli az együttest.
A pesti Zeneakadémia magyarrá fogadott cselló- és kamarazene-tanára, Popper Dávid nem egyszer emelte be kompozícióiba a magyar verbunkos és csárdás muzsikát. Így tett opus 68-as Magyar rapszódiája esetében is.
Következő verbunkos-szerzőnk, Doppler Ferenc Liszthez és Brahmshoz hasonlóan arra törekedett, hogy műzenei formába öntse, mintegy polgárjogra emelje a verbunkos dallamokat. 36-os opusszámú Magyar duettje eredetileg két fuvolára és zongorára íródott.
Ahogyan már említettük, a verbunkos stílus egzotikus hangulati tényező képében már a bécsi klasszika zenéjében megjelent. Carl Maria von Weber 1826-ban hunyt el, így már jóval a magyar szabadságharc előtt szóhoz juttatta a rebellis magyar nemzet muzsikáját. Például Andante és Rondo ungarese című kompozíciójában.
Befejezésül egy huszadik századi tisztelgés a verbunkos és az általa kifejezett függetlenségi eszmények előtt: a Lavotta Kamarazenekar Farkas Ferenc Lavotta-szvitjével búcsúzik.
