Ma végére érünk az egy esztendeje elhunyt francia orgonaművész, Jean Guillou Bach-válogatásának. A művész úgy szerkesztette meg öt CD-t kitevő gyűjteményét, hogy ne csupán a Bach-életmű minden korszakát, de Bach zenei univerzumának mind teljesebb panorámáját is bemutassa. Elsőként két korálföldolgozást hallunk, amelyek azt példázzák, hogyan tudta Bach a templomi népénekek témáit a legkülönfélébb hangszeres formákká, például fúgákká alakítani.
A most következő négy tételes, F-dúr Pastorella szerzősége kapcsán számos kérdés vetődik föl. Egyes kutatók szerint részben csak átdolgozással állunk szemben, és az sem kizárt, hogy a szerzemény eredetileg csembalóra íródott. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a műfaj elvárásai szerint fölfedezhetők benne a pásztorok dudaszavát imitáló szakaszok.
Jean Guillou ezek után a d-moll Preludium és fúgát játssza. Az 539-es jegyzékszámú szerzemény születésének körülményei ugyancsak kérdéseket vetnek föl. Tény, hogy a fúga eredetileg kíséret nélküli hegedűre íródott, és a g-moll hegedűszonátában ugyancsak találkozhatunk vele.
A Bach tanulóéveiből származó, Pachelbel tanulmányozására valló C-dúr Fantázia után újabb három korálelőjátékot hallunk majd az úgynevezett Schübler-féle gyűjteményből. A kiadójáról elnevezett sorozatban Bach korábbi kantátáiban már szereplő témákat dolgozott föl újra, hogy megmutassa, hányféle énekelt és hangszeres szólam ültethető át az orgonára.
Jean Guillou búcsúzóul a Buxtehude iránti tiszteletadásként komponált E-dúr Preludium és fúgát játssza, majd két saját átiratát Bach művei nyomán: a 29-es jegyzékszámú kantátához alkalmazott sinfoniát és a népszerű Badinerie-t a 2., h-moll zenekari szvitből.
