Mi mással is folytathatnánk Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az egy esztendeje elhunyt, világhírű francia orgonaművész, Jean Guillou hanglemez-életművének bemutatását, ha nem minden idők legnagyobb egyházzenésze, Johann Sebastian Bach szerzeményeivel? Jóllehet Bach munkásságában azonos súllyal szerepelnek az egyházi megbízásra írott és a hangszeres muzsika önállósodásának igézetében keletkezett szerzemények, kétségtelen, hogy Bach olyan zenei univerzum koordinátáit jelölte ki műveiben, amely megingathatatlan alapokon áll, azaz a végső ok, az isteni értelem szervezőerejére utal. Jean Guillou elsőként az a-moll Preludium és fúgát játssza.
Következzék egy eredendően világi, kamarazenei műfaj, a triószonáta. Bach ezt a három hangszerre és billentyűs kíséretre szánt műfajt is új minőséggel ruházta föl. Példa erre az 1., Esz-dúr triószonáta.
Jean Guillou öt korálelőjátékkal folytatja Bach-szériáját. A lutheránus egyház népénekeiből Bach autonóm módon alkotott virtuóz hangszeres remekléseket.
Jean Guillou mára két Bach-szerzeménnyel búcsúzik, amelyek együtt példázzák Bach egyházi és világi zeneszerzői működését. A liturgikus kereteket messze kitágító e-moll Preludium és fúgát az egyházzenei gyökerekből táplálkozó, 767-es jegyzékszámú partita követi.
