Zenei kincsestár

Urunk kínszenvedésének és kereszthalálának ünnepén a Zenei Kincsestárban az összetört szívű Istenanya mellett állhatunk a kereszt alatt. A Szent Szűz fájdalmait megéneklő Stabat Mater szövegét a hagyomány Giacopone da Todinak tulajdonítja. Noha a szekértők ezt nem erősítik meg teljességgel, abban nincs nézetkülönbség, hogy a megrendítő szekvencia a ferences lelkiség körében keletkezett. A reneszánsztól a huszadik századig számos zeneszerző képzeletét ragadta meg a Szent Fiát sirató Anya képe. Vivaldi, Haydn, Scarlatti, Caldara, a kortárs Arvo Pärt művei mellett a legnépszerűbb Giovanni Battista Pergolesi 1736-ból való Stabat Matere, amely nápolyi bemutatása óta töretlen népszerűségnek örvend elragadó dallamaival. Ma Barbara Bonney, Andreas Scholl és Christopher Rousset régizenei együttese, a Les Talents Lyriques előadásában hallunk belőle hét tételt. Az egyes szakaszok szövegét Farkasfalvy Dénes atya fordításában idézzük. "Áll az anya meggyötörten / a keresztnél kínban, könnyben / nézi haldokló fiát."
"Csordulásig búval telve / sóhajtozva sír a lelke, / tőrnek éle járja át."
"Kit nem késztet zokogásra, / Krisztus anyját hogyha látja /ennyi gyötrelem között?"
"Látta Jézust elhagyatva, / haldokolni, míg kiadta / utolsó lehelletét."
"Kérlek, Szűzanyám, esengve, / hathatósan vésd szívembe / szent Fiadnak sebeit."
"Tedd, halálát hogy hordozzam, / Krisztus kínjában osztozzam, / s ne feledjem sebeit. S ha testemmel porba tértem, / add, hogy lelkem dicsőségben / nyerjen égi koronát."