Zenei kincsestár

Ha a pillanatokon belül fölcsendülő operarészleteket először hallja valaki, egykönnyen azt hiheti, a romantika idejében járunk. Sodró érzelmek, élettel telített szereplők, hömpölygő drámai cselekmény. Pedig a mű 1780-ból való, és ezen az sem változtat, hogy a most fölhangzó változatban átesett némi kései fazonigazításon. Mozart müncheni megrendelésre szerzett operája, az Idomeneo, Kréta királya annyira kedves volt Richard Straussnak, hogy alaposan átdolgozta az akkoriban már másfél évszázada Csipkerózsika-álmát alvó darabot. Strauss joggal érezhette úgy, hogy – bár későbbi, nevesebb operáiban nem ezt az utat követte -, Mozart az Idomeneóban megelőlegezte a romantikus opera kifejezésmódját. Átdolgozásával heves vitákat váltott ki – egy kritikus azzal vádolta: tejszínhabbal öntötte le Mozart zenéjét –, a francia komolyzenei rádió 1960-ban készült fölvétele mégis arra vall: Strauss inkább föltárta az eredeti romantikus mélységeit. Az opera cselekménye egyébként szinte kiált a romantikus megzenésítéséért. Középpontjában egy átok áll: az uralkodónak, hogy elnyerje a tengeristen bocsánatát, emberáldozatot kell bemutatnia. A sors – romantikus módon – úgy hozza, hogy az áldozat saját fia legyen. A kiváló énekesek: Idomeneo szerepében Rémy Corazza, fia, Idamante Jacqueline Sellier, Ilia trójai hercegleány Janine Micheau, Isméne Berthe Monmart. A Radio-Lyrique Ének- és Zenekarának élén Gustave Cloéz.