Zenei kincsestár

Mindig izgalmas kérdés, miként hat egymásra nagy alkotók művészete. Hogy csak a legismertebb példákra utaljunk: miként alakultak át Vivaldi hegedűversenyei Bach keze alatt? Mivé alakult Diabelli eredeti témája Beethoven variációsorozatában? Mit kezdett a zongoravirtuóz Rahmanyinov a hegedűvirtuóz Paganini témájával? Még izgalmasabb, ha egymás közelségében működő, egymás művészetére hatást gyakorló komponisták veszik munka alá egymás szerzeményeit. Különösen, ha a két érintett zeneszerző azonos hangszer hírneves szólistája! Ma este Johannes Brahms két olyan műve csendül föl a Zenei Kincsestárban, amelyeket egy-egy általa nagyra becsült szerző írt, eredetileg is zongorára. Az elsőt méghozzá a variációs ciklusok fejedelme, Brahms közeli barátja, Robert Schumann. A ciklus kompozíciós érdekessége, hogy Brahms Schumann egy önálló etűdjét, az 1. Albumlapot veszi munka alá azzal a módszerrel, amelyet maga Schumann alkalmazott saját Szimfonikus etűdjeinek esetében – mintegy megalkotva egy olyan Schumann-sorozatot, amelyet Schumann is megírhatott volna. Brahms Schumann-variációit Wolfram Schmitt-Leonardy játssza.
Brahms Schumann-variációit követően a Schubert Impromptujére szerzett Brahms-átiratot halljuk Louis Demetrius Alvanis előadásában. Érdekes megfigyelni, Brahms mennyivel súlyosabb, szélsőségesebb felfogásban bontja ki Schubert álmodozó szerzeményét.