Őrtüzek

1919. október 28-án az „idegen elemek kiutasítása tárgyában” megszületett rendelet alapján „mindazon esküt nem tett tisztviselők, akik nem az egyesített román területeken születtek”, öt napon belül kötelesek voltak elhagyni Románia területét. Ezért 1919 őszén számos magyar egyetemi tanárt utasítottak ki Kolozsvárról, elrekvirálták házaikat, lakásaikat. A kitoloncolt tanárok 1919. november végén Budapesten gyülekeztek, majd 1920. március végén elkezdődött a tanítás a Pozsonyból elüldözött egyetem tanáraival együtt. A felekezetközi magyar egyetemet életre hívta az a körülmény is, hogy a hadköteles korban lévő férfiak nem hagyhatták el Románia területét, így be sem iratkozhattak magyarországi egyetemekre. A magyarországi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jogfolytonosságot is képviselő magyar egyetemnek ismerte el a felekezetközi egyetemet.

Műsorunkban a romániai magyarság művelődéstörténetének kérdéseit elemezzük a kolozsvári felekezetközi magyar egyetem sorsának tükrében. Olyan fontos kérdéseken gondolkodhatunk el, minthogy az erdélyi magyarság miként dolgozta fel az elszakítottság, a száműzetés, a hatalomváltás traumáját? Milyen körülmények között és mennyi idő alatt találta meg az erdélyi magyarság kulturális elitje az új működésbeli, szervezeti lehetőségeket, az erdélyi szellemi élet működését befolyásoló magyar egyetem professzorai miként reagáltak a kisebbségi helyzetre és miként alakították, formálták az egyetemi hallgatók szemléletét.

Milyen módon történt a kapcsolattartás a Kolozsváron maradt és a Budapestre menekült tanárok, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium között Kolozsvár 1918. karácsonykor történő román megszállása után? Vajda Tamás történészt, főlevéltárost, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltárának igazgatóját kérdeztük.