Őrtüzek

1919. október 28-án az „idegen elemek kiutasítása tárgyában” megszületett rendelet alapján „mindazon esküt nem tett tisztviselők, akik nem az egyesített román területeken születtek”, öt napon belül kötelesek voltak elhagyni Kolozsvár városát. 1919 őszén számos magyar egyetemi tanárt utasítottak ki Kolozsvárról, elrekvirálták házaikat, lakásaikat. A Kolozsvárról kitoloncolt tanárok 1919. november végén, Budapesten gyülekeztek, ahol 1921. augusztusig átmenetileg együttműködött a pozsonyi és a kolozsvári egyetem. Az elüldözött tanárok helyzete általában a nélkülözés volt. Az egyetemi oktatók közül sokan vagonlakók voltak, többen menekült tömegszállásokon éltek. Gróf Apponyi Albert, a trianoni békedelegáció vezetője trianoni beszédében kiemelte a pozsonyi és a kolozsvári egyetemmel szemben elkövetett jogtalanságokat. Sir George Clerk brit diplomata fogadta a kolozsvári egyetem küldöttségét, és a találkozóról jelentést írt Clemenceau-nak.

Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntést követően az egyetem részben visszatért Kolozsvárra. A Szegeden maradt egyetemrész felvette a Horthy Miklós Tudományegyetem nevet. 1944 őszétől, amikor Kolozsvár orosz és román megszállás alatt volt, az egyetem nevében már nem viselte Ferenc József nevét, de osztozott az erdélyi magyarság sorsában, hiszen Kolozsváron maradt. A Ferenc József Tudományegyetem 1945 májusában jogutód nélkül megszűnt. Az új magyar nyelvű állami egyetem felvette a Bolyai Tudományegyetem nevet. Az egyetem 1959-től Babeș–Bolyai Tudományegyetem néven működik.

A 100 éve Kolozsvárról elüldözött Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem szegedi elhelyezéséről, a határon túl rekedt magyar felsőoktatás menekítéséről, felkarolásáról és megmentéséről Vajda Tamás történészt, főlevéltárost, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltárának igazgatóját kérdeztük.