Őrtüzek

A veszteségkutatás szempontjából eddig teljesen ismeretlen forrásbázishoz nyúlt Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa, a Nagy Háború blog szerzője Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában 2021-ben megjelent „In nomine Domini!” A Kalocsai Érseki Szentszék által egyházilag holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című kötetében: a római katolikus egyház holttányilvánítási irataihoz. A római katolikus egyházi joggyakorlat szerint amennyiben egy özvegy újabb egyházi házasságot akart kötni, egyházi holttányilvánítási eljárást kellett lefolytatni, amelynek során teljes erkölcsi bizonyosságot kellett szerezni arról, hogy az eltűntként nyilvántartott katona valóban életét vesztette a háborúban.

A kötet azontúl, hogy az elhunyt katonák történeteinek nyomába ered, női történeteket, sorsokat láttat a tanúvallomások alapján: képet kaphatunk a nők kiszolgáltatott helyzetéről a hátországban, a női-férfi kapcsolatokról és a házasság szentségéről a háború alatt.
Az egyedi tanúvallomások segítségével eddig ismeretlen, vagy kevésbé dokumentált jelentős katonai események is rekonstruálhatók. Az első ilyen megtalált és feltárt háborús történet a Szávakölpénynél 1914. szeptember 6-án a szerbek által brutális kegyetlenséggel kivégzett 43 hadifogságba esett szabadkai 4-es népfelkelő huszár megrázó erejű története volt. A balkáni halálmars történetén belül a bácskaiak golgotája szintén kizárólag ebből a forrásanyagból volt megismerhető.

Molnár Tibort, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosát, a Nagy Háború blog szerzőjét és Pintér Tamás történészt, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökét, a nagyháboru blog alapító-főszerkesztőjét, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetőjét, főlevéltárosát kérdeztük.