Őrtüzek

103 évvel ezelőtt, 1918. november 11-én halkultak el a fegyverek a nyugati fronton. Ekkor írták alá az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt az antanthatalmak, valamint a Német Birodalom képviselői a franciaországi Compiègne közelében található erdőben álló vasúti kocsiban. Az egyezmény aláírásával beszüntették a harccselekményeket a nyugati fronton.

2021-ben Molnár Tibor levéltáros gondozásában Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jelent meg az „In nomine Domini!” – A Kalocsai Érseki Szentszék által egyházilag holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című kötet. Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa, a Nagy Háború blog szerzője kutatási területe az első és második világháborús délvidéki emberveszteségek, katonatemetők, valamint az 1944–1945-ös magyarellenes atrocitások története, továbbá a bácskai Tisza mente 19–20. századi gazdaság- és társadalomtörténete. 1999 óta folytat veszteségkutatásokat a Nagy Háborúval kapcsolatban, és jelentet meg a témában kiadványokat. Eddigi köteteiben kutatásai a polgári, valamint a katonai közigazgatás levéltári forrásaira épültek. Új kötetében, amely a Délvidékiek a Nagy Háborúban sorozat 4. kötete – a veszteségkutatás szempontjából eddig teljesen ismeretlen forrásbázishoz nyúlt: a római katolikus egyház által keletkeztetett holttányilvánítási iratokhoz. A római katolikus egyházi joggyakorlat szerint, amennyiben egy özvegy újabb egyházi házasságot akart kötni, egyházi holttányilvánítási eljárást kellett lefolytatni, amelynek során teljes erkölcsi bizonyosságot kellett szerezni arról, hogy az eltűntként nyilvántartott katona valóban életét vesztette a háborúban.

Molnár Tibort, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosát, a Nagy Háború blog szerzőjét és Pintér Tamás történészt, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökét, a nagyháboru blog alapító-főszerkesztőjét, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetőjét, főlevéltárosát kérdeztük.