Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban két hangulatos zongoraciklus vár Önökre az 1893 és 1987 között élt katalán zongoraművész és komponista, Federico Mompou életművéből, méghozzá a zeneszerző saját, legendás fölvételeiről. Mompou végigélte a későromantika, a huszadik századi újítások és a neoklasszikus törekvések váltakozását, hosszú évtizedeken átívelő életműve mégis meglehetősen egységes képet mutat. Korán rálelt a jellegzetesen spanyol zenei motívumokban rejlő lehetőségekre, és mindezt sikerült ötvöznie egy igen letisztult és roppant személyes hanggal. Ez már legelső érett szerzeménye, a Bensőséges impressziók darabjait is félreismerhetetlen Mompou-darabokká avatja. Igaz, az 1911 és 1914 között keletkezett sorozatot a komponista 1959-ben alaposan átdolgozta. Még izgalmasabbá teszi a szerzeményeket, ha hozzátesszük, hogy a mindössze 18 éves Mompou soha nem tanult zeneszerzést, és csak Gabriel Fauré barcelonai hangversenyének hatására vette a fejébe, hogy komponálni kezdjen. Műveit a zongora mellett írta, és arra törekedett, hogy – idézet a mestertől – „kifejezze bensőséges impresszióit a lehető legegyszerűbb módon.” Ami egyúttal magyarázat is a sorozat címére.

A következő Mompou-ciklus, a Gyermekjelenetek Schumann és Debussy hasonló tematikájú sorozatai mellé kívánkozik. Népszerűségére jellemző, hogy több zenekari átirata is készült, közülük az egyik a Szigeti József számára.