Zenei kincsestár

A hamarosan fölcsendülő, remek szimfónia hallatán bízvást azt hihetnénk: a bécsi klasszika egy elfeledett remeke került ismét napvilágra. Erre vall a négy tétel klasszikus sorrendje, a Haydnt idézőn, tekintélyesen felhömpölygő nyitótétel, a mozartian sziporkázó zenei ötletek és a Beethovent idéző retorizmus. Mozart tényleges idézet formájában is megjelenik nevezetes négy hangjával, amely a Jupiter-szimfónia zárótételének alapja. A komponista ezzel alighanem a bécsi klasszikához való tudatos kapcsolódást kívánja érzékeltetni. Nem véletlenül. 1850-ben, a darab keletkezésének esztendejében ez a szimfóniastílus immár zenetörténet. A szerző pedig kivételes tehetséggel és stílusérzékkel megáldott tanítvány: a mindössze 15 éves Camille Saint-Saëns. A művet a Francia Nemzeti Zenekar és nemrégiben kinevezett első karmesterük, a temesvári származású Cristian Macelaru nemrégiben megjelent fölvételéről halljuk.